Mindig kellenek célok, kellenek akadályok amelyeket le lehet küzdeni, hisz
utána a tudat és az érzés, hogy "igen megcsináltam"
felbecsülhetetlen.
Sok ismerősöm (Piszkos12) belekóstolt már a Spartan érzésbe, mindig
csodáltam őket milyen ügyesek, milyen kitartóak. Jött egy lehetőség Tokajba jön
a Spartan race...egyből felcsillant a szemem, hogy milyen jó lenne kipróbálni.
Kedves ismerősöm Hajni fel is ajánlotta segítségét, "ha mi szenvedünk te is"
alapon. Így utólag is hatalmas köszönet, hogy segítettél nekem és átélhettem
ezt.
Spartan
Race™
A
világ legjobb akadályverseny sorozata!
A
Spartan Race az Egyesült Államokbeli Vermont filmvászonra illő hegyei között
született meg. Azért hozták létre, hogy az akadályversenyzés izgalmát hozza
mind a nézők, mind a versenyzők számára. Elterjedtségét mi sem bizonyítja
jobban, minthogy 2014-ben 130 eseményével hat kontinens 15 országában a Spartan
Race az emberek nagy részének elérhetővé vált!
A
Spartan Race egy nagy kaland, amelyet mindenki meg tud csinálni, és mindenkinek
ki kellene próbálnia! A pályákat – 5km+ (Sprint), 13km+ (Super) és 20km+
(Beast) távokkal -, sárral, vízzel és jellegzetes akadályaival azért hoztuk
létre, hogy felfedezhesd a Benned rejlő Spártait! Bármilyen edzettségi szinten
is vagy, élvezni fogod a Spartan Race versenyeit, és a megelégedettség érzése
lesz urrá rajtad, amikor beérsz a célba!
A
Spartan Race a gyerekeknek és fiataloknak is lehetőséget biztosít, hogy
kipróbálják magukat! Hiszünk abban, hogy a testmozgásba és kalandba az egész
családot be kell vonni. Gyere el, és nézd meg, ahogy gyermeked fut, ugrik és
mászik, ahogy minden tőle telhetőt megtesz a saját Spartan Junior Race
versenyén!
Nem
vagy biztos abban, hogy készen állsz a Spartan Race-re? Ne aggódj, mi minden
segítséget megadunk a felkészüléshez: irányított napi tréning program, étkezési
tanácsok, mely segít a megfelelő táplálkozás elsajátításában és ingyenes
edzések mindenhol, ahol Spartan Race versenyt rendezünk. A Spartan Race nemcsak
a világ legjobb akadályversenye, akár meg is változtathatja életmódodat!
Ha
már kipróbáltad az ösvényfutást, sárfutást, bármilyen más akadály-, vagy egyéb
kalandversenyt, itt az ideje, hogy kipróbáld a Spartan Race-t is! A többi
akadályversennyel ellentétben, mi mindenkinek nyújtunk valami pluszt.
Jelentkezz, szedd össze a felszerelésed, és találd ki, miért mondjuk azt, hogy
…
Tudni
fogod a célvonalon!
A nagy napra már jóval korábban elkezdtem készülni, nemcsak testben
lélekben is, hiszen sokszor az agy mond csődöt az ilyen versenyeken nem a test.
Sokat futottam, edzettem, készítettem magam az akadályokra.
Eljött a nagy nap. Egész héten ömlött az eső. Szuper. A verseny előtti
héten Bécivel bejártuk a pálya elejét akkor még járható és futható is volt. Na
erre most már előre tudtam nem lesz lehetőség. Szóval szakadó eső, köd, igazi
spártai pálya.
A rajtunk 9-kor volt, Márti és Feri volt az idegenvezetőm, akiknek itt is
köszönöm, hogy segítettek és nem hagytak ott sehol. :)
Tokaj Fesztiválkatlan volt a rajt és cél központja.
9:00 füstfelhő, visszaszámlálás és indulás!!! A hangulat hatalmas, adrenalin
totál a felső fokon. Már a rajt területen megvolt az első akadály, gumikon való
áthaladás, aztán iránt a Bodrog part, néztem is miért erre jövünk. Persze
egyből egy alagút ami tök sötét, vizes, sáros. Na mondom ennyit arról, hogy
próbálok minél tovább száraz cipővel menni. :) Az alagútból
kiérve egy létraszerű akadályon fel aztán hopp befutottunk a belvárosba ahol
hamar egy fallal találtuk szembe magunkat. Ezen Feri segítségével hipp-hopp túl
voltunk, mehetünk tovább. Már a balos kanyar után mondtam Mártiéknak basszus
jön a hegy :) de előtte a memória feladat C8AJHF (C&A Józsi HáziFeladat) megvan mehetünk!
Ezután egyből
belelöktek minket a dagonyába, majdnem négykézláb csúszkálva másztunk fel a
hegyen, ez a rész múlt héten még csont száraz volt. Most sártenger, futni itt
lehetetlen volt nekünk hiszen mindenki arra koncentrált, hogy seggre ne essen :) A
sártengerből kiérve jött egy kis hálós akadály (leszakadt a teteje) így ez
gyorsan megvolt, és mehettünk balra el. Itt végre futhattunk kicsit…igen
kicsit, mert ismét csak sár, ami először bokáig, aztán vádliig ért. Cél a cipő
megtartása volt. :)
A csúszkálást a szőlő
tőkék között egy akadály állította meg: Balance, élére állított deszkák, vissza
nem léphetsz. Mondtam Mártiéknak menjetek előre megnézem hogy csináljátok.
Menjek a szélére ott nem inog…persze…ha le lett volna rögzítve nem inogott
volna :) Fel a bal láb aztán jobb, hopp hopp basszus basszus és hoppp
vége! SIKERÜLT! :) Nagy öröm volt :) Mehetünk tovább. Itt ismét futhattunk kicsit
ameddig el nem merültünk a sárban. Elég meredek felfelék következtek nagyrészt
gallytól gallyig, sziklától a csipkebogyóig másztunk. Sose láttam még a Tokaj
hegy ezen részét, mindenhol fenyő, komolyan mint egy zombie filmben, mindenki
mászik, kúszik, csúszik, hörgések, huhh durva volt :)
Aztán a
véget nem érő meredek egyszer csak véget ért. Felértünk a toronyhoz. Ivópont,
de előtte egy fal. Feri ismét segít ez is megvan. Iszogatás, lihegés és
mehetünk tovább lefelé, sárban, dagonyában persze. Nem kellett sokat menni,
jöhet a farönk cipelés. Gondoltam megfogok egy könnyűt, találtam is egy kis
vékony darabot de basszus megszívta magát vízzel így kb duplája volt a súly,
mint gondoltam. Nembaj egy kört kibírok. Meg is volt, futhatunk tovább. Márti
erőre kap így futottunk mi is utána. Nem futottunk sokat, de legalább az
betonon történt :) Jöhet a monkey bar. Otthon próbálkoztam ezzel,
de ugye nem vagyok egy nagy darab gyerek a kezem még annál is rövidebb. Pár
fokig megy, az önkéntes csajszi nagyon szurkol, de nem vettem elég lendületet
így hüpp leestem. Sebaj burpee..beállok Márti mellé és kezdődik.
5-10-15-20-25-30 megvan mehetünk. Pár méter és jött a tricepsz bár. Mondtam
magamban szuper a karom még beállva de máris használjam megint. Felhuppantam,
de olyan lassan haladtam inkább feladtam mert a burpeet hamarabb megcsináltam.
Feri baromi ügyesen átment ezen az akadályon, mi Mártival kicsit sároztunk
inkább :)
Haladhatunk tovább, a
kezemet alig érzem és már a gyomrom is korog. Gyorsan kaja elő útközben is
lehet enni, bár nem volt valami kényelmes így.
Jön a negatív fal.
Itt is megvártam, hogy Márti hogy csinálja. Feri leguggol, Márti először Feri
lábára majd a vállára lép, Feri feláll Márti áthuppan. Na ez így szuper.
Valahogy így megcsináltam én is. Bár lefelé csúszva a falról szereztem egy
szuper foltot, nembaj, nem kirándulni jöttem. Örömmel futkoshatunk, vagyis
dagonyázhatunk tovább.
De nem sokáig, basszus megláttam a Krisztus
szobrot..óóóóó…vödör cipelés. A kis kecses női vödröket megkaptuk, pakold tele
sóderes, kavicsos izével. Azt hittel leszakad a karom. Irány fel a szoborhoz,
aztán lépcsőn le. Sokan megálltak, hiszen a férfi vödör brutálisabb volt. Én is
megszenvedtem vele, főleg mikor már a vállamat szinte egyáltalán nem éreztem.
Nehéz volt. Mire leértünk arra volt csak erőm, hogy a vödröt ledobjam, és jött
a zsibbadás, vagy én nem is tudom micsoda. auuuu fáj! Nembaj tovább kell menni
mert nincs meleg. Ahogy elindultunk látom a feliratot „út a bányatóhoz” ó
basszus. Ahogy közeledünk úgy hallani az üvöltéseket, rendesen félelmetes volt.
A vizes akadály előtt azonban szikla cipelés egyik pontból a másikba, ott 5
burpee és vissza. Ez is megvan, bár a szikla sem volt épp lányos… Nembaj
kemények vagyunk! :)
Tanácskozás mi
legyen, öltözzünk, hiszen jön a víz. Én le is vettem két felsőt, azt bedobtam a
táskámba. Mehetünk? Menjünk. Ahogy közelebb érünk
egyre hangosabbak a kiáltások. Huhh ez biztos hideg lesz. Nem sokat
gondolkodtunk. Hupp bele a vízbe, vigyázva a sziklákra, (bár én az egyikbe
szuperül belerúgtam sípcsonttal). Táska
az akadály oldalán, számolj, 1-2-3 merülés…azta k*484**/ égbe ez hideg.
De megvan most pedig rohanás ki vízből, de persze itt is egy szikla. Nembaj nem
merültem el ismét. A 4 vízfokos volt kb. a kinti levegő max 10 szóval kemény
volt.
Sziklák jönnek, olyan
igazi nagyok, felmászom rajtuk, a végén már olyan meredek a fal, hogy kötéllel
kell felmásznod. Felhúzom magam, és fent megállok, megvárom Mártiékat. Addig
gyorsan elő a száraz ruha átöltözöm. Itt kicsit többet pihentünk, hiszen a
hideg víz nagyon kivette az energiáját az embernek. Előjöttek a görcsök is. Nem
gond magnézium betolva. :) Mehetünk tovább. Sárdagonyázás, a kilátás
gyönyörű, a szőlő is finom, sok energiát ad. Ismét felfelé menetelük, a sár
egyre elviselhetetlenebb, mindenkiből sok erőt kivesz. A görcsök sem nagyon
akarnak múlni. Újabb akadály: szögesdrót. Ez gyorsan megvolt, bár a táska néha
nem akart velem jönni, de mindig volt segítség. A következő pár km-er ismét a
sárral való küzdelem volt. Itt is lehetett volna futni ha nem ragad oda a lábam
minden lépésnél a talajba. Szóval csak szépen lassan, ügyelve, hogy a bokám ne
maradjon ott. Itatópont! Gyorsan pár pohár víz, és egy hatalmas fallal találtuk
szembe magunkat. Mondták is, hogy ez a legnagyobb. Itt a lányoknak volt
segítség is, így egész gyorsan át lehetett rajta menni. A leugrás kicsit fájt
de nembaj, mindenem egyben.
Haladunk tovább, most
már kezdem érezni, hogy fáradok, kicsit nyűgösebb is lettem, de nem is igazán
testben hanem fejben. Semmi gond menni kell! Betonút…hmm ismerős…miaz hogy
balra? Ó ne jön a sífelvonó és a homokzsák.
Itt ahogy felnéztem csak annyit
láttam, hogy rengeteg ember a ködben sétál, miaz hogy sétál…vonszolja magát –
itt is bejött ez a zombie film feeling :) Na de visszatérve zsákcipelés felfelé aztán
vissza megspékelve három akadállyal, átmászni, átkúszni, átugrani. A zsák bazi
nehéz, jól megszívta magát vízzel. Feri ránk adja a zsákot aztán nyomás.
Haladunk lassan, sok embert látni akik ülnek, fekszenek, kicsit mintha
megtörtek volna. De én nem adom fel megyek. A zsák egész jól helyezkedik a
hátamon, és valószínű a fáradtság miatt már azt sem érzem, hogy nehéz. Jön az
első akadály, zsákot átdobom, aztán bambulok kicsit, jön pár csajszi segítünk
egymásnak, aztán hopp átugrok. Fordulópont, sokan popsin csúszva közelítik meg
a következő akadályt, én óvatos léptekkel, ez is megvan, aztán a harmadik is
amin átkúsztam. Itt Mártit megvártam együtt indultunk tovább. Annyira jól
lépkedtünk, hogy egy jól irányzott seggest nyomtam :) Fájt de
abban a pillanatban esküszöm jól esett feküdni. Aztán felálltam lassan, Márti
segített a zsákon a hátamra helyezni és nyomás tovább. Nem volt a kedvencem ez
a zsákos rész, nem is a meredekség inkább maga a táv hossza nyomta meg a
dolgot. Ferit megvártuk szegénynek durva nehéz zsák jutott. Hopp menjünk innen
már biztos nincs messze, az előző itató pontnál azt mondták 5km. Aha – sose higgyetek
el ilyet a pályán senkinek! :)
Hatalmas háló jön,
kifeszítve, kis sorban állás,felmászok a tetejére, nem gond, ez gyorsan megy.
Segítettünk kifeszíteni a többieknek, hogy könnyebben át tudjanak jönni. Mehetünk
tovább, gyanús csilingelő hangokat hallani…nekem ez még nem mond semmit, de
Márti már mondja burpee zóna…fasza kötélmászás.
A kötés sáros, csúszós, de azt
mondják szuper mert nincs víz, és a kötés is rövid. Felkapaszkodok, de azzal a
mozdulattal a kezemből kijött minden erő. Hagyjuk…irány a burpeezni. 10-esével
szépen lassan, de becsülettel! Ez is megvan! Haladunk tovább már mindenkinek
kivan mindene a sárral és a soha véget nem érő pályával.
Kicsit futunk aztán
jöhet a memória teszt. C8AJHF, szuper tökéletes haladhatunk tovább. Már hallani
a katlanból jövő zenét, hatalmas öröm, hogy lassan a célba érkezhetünk. De
ácsi, előtte dárdadobás. Na ez vicces volt. Egy srác próbálta nekem mondani,
hogyan is kellene csinálni, mondom szuper ez nem lehet nagy dolog…aha úgy
tarkód nyomtam magam a dárdával, hogy még most is szédülök :) Semmi
gond nyomás burpeezni. itt szépen számolgattak a segítők, pedig már látszott
mindenkin a fáradtság. Na itt jött el a pillanat amikor már sírni tudtam volna
annyira be akartam érni a célba. De a kötelező 30 büntit lenyomtam akkor is.
Dárda után mehettünk a Hercules Hoisthoz, amire azt mondták könnyű csak
felhúzod és nyomás tovább. Ja persze, mikor annyit láttam, hogy Mártit szinte visszarántja
a zsák. Na itt Márti olyan technikát alkalmazott, hogy csak nocsak :) A
kötelet a lába közé tekerte, a felsőmmel ráfogott a kötélre aztán adjad neki :) Feri és
én is rásegítettünk, hogy a kötél ne rántsa vissza és jupppi sikerült nagy
küzdés árán. Jöhettem én. Felugrottam a kötélre meg se mozdult. Jó akkor húzom.
A felsővel megfogtam a kötelet és elkezdtem hátrálni. Itt Feri szintén
segített, hogy a kötél ne rántson vissza, Márti is rám fogott, hogy ne dőljek
előre, aztán a susnyásig húztam a kötelet. Sikerült :)
Már szinte éreztük,
hogy a cél közel van. Egy utolsó résznél ahol kötéllel kellett leereszkedni
volt egy kis torlódás, de nem volt vészes, inkább már türelmetlenek voltunk, szerettünk
volna haladni, hiszem már 6 órája kint voltunk a pályán. Aztán megindult a sor
sikerült leérni gyorsan, kiértünk az aszfalt részre ahol már hallottam „Ildiiiiiii” :)
Ott voltak a csapattársak Gabi, Tomi, Laci, Béci bentebb
várt. Jött még a kombi monkey bár, na itt ezt kislányosan bevallom meg se
próbáltam végre hajtani, egyből mentem a burpee zónába. Már annyira éreztem,
hogy mindjárt vége, csak haladni akartam.
A végén még egy A alakú háló, hipp
hopp átmentem rajta és jöhet a cél. Mártiékkal kézen fogva befutottunk, ezaz
megvan, el sem hiszem aaaaaaaaaaa uuuuuuuu! Csodálatos érem, csoki, banán.
Szuper ezt el sem hiszem megcsináltam!
Sokáig csak
bambultam, kezem lábam remegett, felfoghatatlan, hogy én ezt megcsináltam.
Köszönöm mindenkinek aki hitt ebben, bennem! :)
Az időm nem érdekel,
de több mint 6 óra volt. A lényeg, hogy
megcsináltam és átléptem bőven a komfort zónámat.
19 km, 1000 méter szintemelkedés.