A mostani hétvégénk nem a kerékpárról, hanem a futásról szólt (annak ellenére, hogy szívem szerint inkább csak akkor futok, ha kergetnek). A NATO Partnerségi Futófesztivál 2016 esemény felhívására, azonban megadtuk magunkat Tamással. Ő már többször részt vett ezen az eseményen a korábbi években, így nem teljesen ismeretlenül vágtunk neki.
Én 4 éve nem futottam szinte semennyit sem, így amikor a futás időpontja előtt 2 héttel kitaláltuk, hogy indulunk pánikosan kezdtem el készülni, hogy egyáltalán a távot képes legyek lefutni. Nem igazán motivált futóként inkább csak kocogó edzéseknek hívnám ezeket (6 perc 40 másodperces kilométerekkel nem is lehet másnak nevezni).
Aztán eljött a vasárnap végre. Egy nagyon kedves barátnőm kísért el minket így a rajtig lehettem pulóverben, ami az igen csípős hűvös reggel miatt igazán jól jött. Szerencsére a verseny idejére kisütött annyira a nap, hogy egy pólóban és hosszú naciban pont kellemes volt futni. A nevezés gyors gördülékeny volt. Kaptunk fehér NATO futás 2016-os pólót és chipes rajtszámot.
Majd átmentünk a szemben lévő pulthoz, hiszen a nők átvehettek egy különleges neon színű pólót is, amelyben teljesítve a futást egy igen nemes cél mellett álltak ki a pólót viselők.
A felhívás így hangzott: „A NATO Partnerségi Futófesztivál 2016 egy olyan különleges esemény, melyet a NATO Nőkért, Békéért és Biztonságért sajátos képviseleti irodája is támogat az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1325-ös (NATO UNSCR 1325) határozatának megvalósítása érdekében. Fuss a NATO Partnerségi Futófesztiválon és támogasd a nemek egyenlőségét, járulj hozzá a nők békében és biztonságban játszott szerepének tudatosításához. Egy kifejezetten erre a célra tervezett póló viselésével a nő szerepének fontosságát hangsúlyozod, melyet a konfliktusok megelőzésében, kezelésében, a béke építésében és fenntartásában játszik. Az idei Varsói Csúcstalálkozón a NATO kezdeményezte a nemrég frissített NATO/EAPC Politikája a Nőkért, a Békéért és Biztonságért cselekvési terv tovább bővítését annak megvalósulása érdekében. A NATO FUTÁS rávilágít arra, hogy a nők részvétele a döntéshozatalban és a nők jogainak megerősítése alapvető fontosságú, továbbá a nők és lányok nemek szerinti diszkriminációjának, vagy bántalmazásának megelőzését.” Sajnos én nem viseltem futás közben ezt a pólót, mert már csak L-es maradt és ruhában nem szerettem volna futni. De a cél nemességét így a blogon keresztül is szeretném hangsúlyozni.
A rajt előtt egy nagyon vidám „zumba-szerű” bemelegítésünk volt, ahol már maga a zene is mosolyt csalt az emberek arcára. Majd Simicskó István honvédelmi miniszter eldurrantotta a startpisztolyt és egy hömpölygő tömeg elindult futni. Igazán mókás volt ennyi futócipő tipegését hallani, mely a végéig tartott, hiszen teljesen nem szakadt szét a mezőny a 10 kilométer alatt.
A versenyen futottunk kicsit lefelé, majd a Váralagútban óriási sikoltozásokkal és hangzavarral biztosították a hangulatot, onnan kiérve egy csigabiga sapis fazon tekerte a kereplőt, egy néni rázta a portörlőjét zászlóként és a többi tapsoló szurkoló népek segítették szurkolásukkal a futásunkat. A rakpart mellett futva jeleztem Tamásnak, hogy rendesen úgy érezem elfáradtam, majd ránézett az órájára és közölte, hogy lehet azért mert 5:30as ezreket futottunk az első 4 kilométeren. A tömeg és a hangulat kicsit elvitt magával, viszont a féltávos frissítő pontnál éreztem ez így nem fog menni végig. Ezután kicsit lassítottunk a tempón, aminek köszönhetően utolértek minket a bakancsban és katonaszerkóban futó NATO katonák, akikből volt bőven a világ minden részéről. A rakpartról visszafelé futva összeszedtem magam, de a várban a felfutásnál ismét utolért a „jesszuspepi kelleznekem” érzés. Majd feltűnt újra a csigabiga sapis fickó, a portörlős néni és a tapsoló mindenkit bíztató szurkolók. Itt már tudtam nincs messze a cél. A várba felérve, a látvánnyal mit sem törődve bekanyarodtunk a célegyenesbe, ahol már nagyon boldog voltam 63 perc futás után, mert tudtam ez is megvan és szintidőn (1:20) lazán belül, így járt az érem és az öröm.
Jó érzés tudni, hogy még képes vagyok lefutni egy ilyen távot szintidőn belül, mégis örülök, hogy jövő héten munka után bicajjal vesszük célba a Veszprém környéki emelkedőket :)
 |
| Mosoly előtte és mosoly utána avagy egy boldog nap története |
-LG-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése