Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek a hétvégi, országútis,
élményeimet, melyet párommal, Takács Ildikóval, éltem át. Nos, kezdjük azzal,
hogy életemben először tekertem ilyen jellegű kerékpárral ilyen távolságot.
(56+18km) Mondhatom, nagyon adta az élmény. :)
Először is kimentünk a Nyíregyháza mellett található
Nyírturára, amolyan bemelegítés gyanánt. Lőttünk is egy pár fotót a párommal
egymásról és a bringákról.
(mint két óvodás, akik most kaptak életükben először
kindertojást) :) Szinte suhantunk az aszfalton, és fülig ért a szánk. Hozzáteszem, hogy egy-egy
felsőkategóriás bringával tudtunk menni. (Dema Corsa Elit és Dema Corsa 9.0
Force)
Aztán jött a hosszabb táv, mely
Nyíregyháza-Kótaj-Ibrány-Buj-Nyíregyháza vonalon történt. Itt csatlakozott
hozzánk egy rutinos kerékpáros versenyző, Gaál Izabella, aki szerényen
megkérdezte az elején, hogy milyen tempóban menjünk. Itt már éreztem, hogy neki
max. egy regeneráló tekerés lesz velünk szemben, akiknek egyértelműen
élménytekerésre sikeredett. :) Élveztük minden kilóméterét, a csajok sokat beszélgettek, igyekeztünk tartani
Iza tempóját, sőt, néha Ildi tempóját, Iza meg is jegyezte, hogy „nézd már,
Ildi nem bír magával”. :) Kótaj és Ibrány között járhattunk, mikor elkapott a hév, és egy rossz
pillanatban lesodródtam az úttestről, amikor is igazából annyira megijedtem,
hogy majd besz*rtam, ám az őrangyalaim kőkeményen megdolgoztak azért, hogy ne
törjem össze magam, és mint Sagan vagy Cancellara, visszahoztam a gépet
terepről aszfaltra.
Buj környékén járhattunk, ahol muszáj volt megállni egy
kisboltnál, mert elfogyott a vizünk, illetve kellett egy kevés csoki is, hogy
legyen enerdzsi. Bementünk Izával a boltba, ahol szomorúan láttuk, hogy nincs
egy deka hűtött ital sem, de annyira, hogy még sör sem. Abszolút gáz… A
csokoládék is meg voltak olvadva, mondtuk is egymásnak, jobban jártunk volna
egy benzinkúttal. Ám nem szegte kedvünk semmi, elindultunk az első útszéli
köztéri kútig, ami nemsokára következett is. Hallelúja, kiáltottunk fel, aztán
megláttam, hogy nincs rajta a kis kar, amivel meg lehetne nyitni. Itt
csalódtunk még egyet, mivel csak a harmadik kút működött. Szánalmas kis település
ez a Buj, ahol még a vizet is sajnálják az embertől… Nah mindegy, a lényeg,
hogy volt már vizünk is. Megtankolva felpattantunk a csúcsgépekre (Dema Corsa
Elit és Dema Corsa 9.0 Force).
Elindultunk hát hazafelé, ám akkor már a nyereg
igencsak törte a sejhajunkat, szinte lehetetlen volt komfortosan ülni a
bringákon. Ám az élmény kárpótolt mindenért. Megérkeztünk Nyíregyházára.
Imádtuk az egészet, Iza felajánlotta, hogy máskor is menjünk. Jó kis
kiegészítése lesz ez a montis
felkészüléseknek, tekeréseknek, versenyeknek. Teljesen más kategória, mint a
monti, teljesen más izomcsoportokat dolgoztat, állóképesség növelésére abszolút
tökéletes tevékenység.
A lényeg az egész szombati tekerésből, nekünk is kell ilyen
bicikli! :)
-Béci-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése