Hirtelen
felindulásból gondoltam bedobom a csapatnak, hogy mi lenne, ha csapatépítő jelleggel lenyomnánk a
Veszprémi spartant. Jó buli, összekovácsolódásra mégtutibb. 6 fővel vágtunk
neki a dolognak, tele izgalommal, kis félelemmel.
Nem fordítottunk
nagy hangsúlyt a felkészülésre, elvégre úgyis bringások vagyunk, nekünk nem a
futás a lényeg. Meg eleve ez buli lesz. De azért mindenki becsületesen futott
előtte, erősítettünk mindenki más módszereket bevetve. Jártunk hot ironra,
futottunk, hegyre fel-le, konditerem, tempós sétálgatás…stb. Szóval azért nem
voltunk annyira felkészületlenek.
Bele is vágnék a
közepébe:
Pénteken délután
nekivágtunk a veszprémi útnak, tele izgalommal, kérdőjelekkel, hogy vajon
milyen lesz a pálya, milyen lesz az idő, a hangulat.
Este odafele
azért megálltunk egy gyors kaja betöltésre, úgyis kell majd az energia
Nekem már volt
élményem (Tokaj) és kicsit féltem, nehogy szívás legyen itt is. Alvás részemről
nem sok volt, mert izgultam. Szombaton reggeli, beszélgetés, aztán irány
felvenni a nevezést. A helyszín valami káprázatos volt. Egy katlanban volt az
rajt-cél. Ordítás, sikítás, mindent lehetett hallani, ahogy közeledtünk a
célterületre.
Látványos akadályok sora díszítette a célvonal előtti területet.
A fiúk szemezgettek is, hogy melyik akadályt hogy is kellene majd kivitelezni.
A célterületet végig patak és egy kis tó vette körül, rögtön gondoltuk, hogy a
szervezők ezt biztos nem fogják kihagyni. De már láttunk is akkor sok
versenyzőt akik gázoltak a patakban, sőt, a tóban még úszni is kellett…bbrrrrr.
Regisztráció
után mindenki összeszedte magát, harci díszbe öltöztünk. Nagyon sokan
megjegyezték, hogy milyen jól nézünk ki Végülis nemhiába vagyunk mi NeonBagázs…
 |
| Jajj de szépek vagyunk! :) |
Tény, elég
feltűnőek voltunk, sőt olyannyira, hogy a rajt előtti bemelegítésnél a speaker az első sorba invitált minket, elég sokszor
beszélt rólunk, ami azért valljuk be simogatta a lelkünket Csapat nevet ennyiszer még nem
hallottam elhangozni 5 perc alatt mint most
13:45 indulunk!
Fogalmazzunk úgy "kakapisi egyben volt". Azt tudtuk, hogy csodálatos lesz a pálya, azt is, hogy
élvezhető lesz, na de egy spartan mindig okozhat meglepetéseket. A rajt előtt
egyből a gumis akadály hopp-hopp ez ment is gyorsan. Aztán egy bazi nagy
kaptató, mint az őrűlt zombik inváziója olyan volt…mindenki négykézláb,
gyökereket fogva próbált előrébb jutni.
Nem volt egyszerű de ez is sikerült.
Ezután össze
rendeződtünk, és haladtunk tovább az ismeretlenbe Tomi mesélte, hogy erre szokott
járni cangázni és hogy milyen szuper…tényleg szuper!!!!
De nem sokat
tudtunk beszélgetni már máris jött az újabb akadály, palánk felett, alatt,
közte. Ez is gyorsan megvolt haladtunk tovább. Nem mentünk 500m-ert újabb
akadály. Gerenda melyen át kellett huppanni, aztán jött a balance. Kisebb
nagyobb sikerrel ez is összejött, az első burpeezők is sikeresen vették a 30
4ütemüt.
Az erdő gyönyörű
volt, igazán csodás helyeken haladt az útvonal, végre egy élvezhető és
szerethető spartan! Jöttek a
magasabbnál magasabb falak, melyeket szintén sikeresen vett mindenki. Az első
rosta a monkey bar volt. Nekünk lányoknak csak-csak esélytelen volt a művelet,
mentünk is szépen büntit csinálni. A fiúk itt is áthuppantak az akadályon (jó
nekik könnyű…nagy a kezük).
Nemsokkal ezután
jött Laci első félelme az "A fal"…enyhén tériszonya van, és azért így felmászni
egy ekkora cuccra.
 |
| Menni fog! |
De sikerült! olééé,
haladtunk is tovább de előtte lenyomtunk egy kis vizet…nyamnyam nagyon finom
volt! Köszönjük! Jött egy újabb próba a dárda dobás. Elég nagy sor volt így
volt idő tanakodni, hogyan is kellene ezt csinálni. Sajnos a céltábla annyira
el volt már használódva, hogy a fiúknak kifordult a nyíl a célból így mehetett
mindenki burpee-t nyomni. Nembaj kell egy kis kar erősítés. Jöttek a kis könnyed
feladatok, súly cipelés, súly húzás, aztán csengőszó..na mi lesz ez…hát persze,
hogy a kötél. Robinak egyből ment, sőt ha jól láttam kétszer is felmászott. :) Tomi egyszer megpróbálta nem
ment…de annyira nem hagyta nyugodni a dolog, hogy felszívta magát és hipp hopp
csengő, fent van! oléé :) Megy ez! Ezután
kis koc-koc, ahogy az úton mindig mondogattuk, aztán egy ferde fal. A fiúk
szépen átdobálták a lányokat aztán mehettünk is tovább. Ahogy haladtunk csak
annyit láttunk állnak a segítők és kérdezgetnek…memóriafeladat…bazz mi is volt
a kódom…ja megvan! Meglett mindenkinek! Nagy volt az öröm, mondtuk is hogy mi
inkább okosak vagyunk mintsem erősek! :) Na jó erősek is vagyunk!
Itt már
közeledett a vége! Patak, csobbanás, aztán gázolhattunk végig a célterületig a
kb 10 fokos vízbe. Naggggyon hideg volt. Itt már megláttuk Gabit aki szorgosan kattingatta a képeket! köszi kösz!:)
De már hallottuk a speaker hangját, a buzdítást, és boldogan gázoltunk a
patakban! A célterülethez érve jött a Olympus – na ezt hogy? Én Angival és
Lacival mentem egyből burpeezni, gondoltuk mire végzünk végeznek a többiek is.
 |
| Robi, Tomi és Béci így pattogtak végig az akadályon! :) |
Nagy volt az
izgalom mert szerették volna megcsinálni. Ki is szurkoltuk. Robi, Tomi, Béci…ebben
a sorrendben huppogtak át a rúdon majd a gyűrűkön. Gratula!
Nagy örömködés
aztán mehettünk vissza a hideg vízbe. De már nem nagyon érdekelt senkit, mert
tudtuk mindjárt vége!
Jött egy újabb
akadály, amit mint utólag kiderült nagyon kevesen tudtak megcsinálni, de nálunk
Robinak sikerült. Azért ez király!
Azért ezek után
jött Laci újabb rémálma az „A” fal. Nagyon félt tőle, magasan volt, ráadásul
előtte egy fal is. Basszameg. Nagy levegő…és átmenni rajta! Angi fent várta a
tetején és bíztatta, hogy menni fog. Ment is. A tetőn kapott is egy „ÜGYI VAGY”
puszit! És tényleg le a kalappal!!!! Tériszonnyal oda fel …ááááá….állat!
 |
| Megcsinálta!!! :) |
Örömmámor után
jött a hidegzuhany ….mehettünk úszni. Jó nem kellett sokat, de az épp elég volt
ahhoz, hogy szétfagyjunk!
 |
| Bécinek is hideg volt a víz :) |
Aztán már csak
egy akadály volt és együtt ugorhattuk át a tüzet a célvonal előtt.
EZAZ
MEGCSINÁLTUK!!!UGYE MILYEN JÓ VOLT???? IGEEEEN!
Jöhetett a megérdemelt póló, érem, söööör!
És a pihenés,
kiengedés. Megcsináltuk együtt! Hihetetlen élmény volt szerintem mindenkinek.
Senki nem mondta azt, hogy mi a francnak indultam én itt el. Boldogok vagyunk,
hogy együtt teljesítettük és mindenkinek volt sikerélménye .
Köszönöm nektek,
hogy nem szidtatok, hogy mibe kevertelek bele titeket, de ezt egyszer
mindenkinek ki kell próbálni!!!!!
AROOO!
-Ildi-
