Hétvégén részt vettem Kolozsváron a Faget maratonon. Nagyon jó kis verseny, csak ajánlani tudom mindenkinek még annak is aki csak szeret tekerni terepen. A táj eszméletlen szép esetleg egy családi kis kiruccanásnak is tökéletes, remek versenyszervezés és nagyon barátságos ottani emberek!!! Kell ennél több? Na de akkor kezdem a versenyt szombaton bepakoltunk itt a kertvárosi kerékpár boltnál majd irány Kolozsvár (köszi Ildi és Béci ) kiérkezve gyors szállás foglalás majd egy jó kis csapat építőnek is mondható kis szalonna sütés meg marhulálosok (ezek betegek! de jó értelemben ) Másnap reggel elég hűvös idő fogadott bennünket majd az eső is elkezdet esni. Rajt előtt már izgultam főleg hogy egy héten kínlódtam hogy legyen jó a hátsófékem. Lacinak is köszönöm a szombati segítséget. Verseny előtt még jónak tűnt. Na akkor gyors sorakozás a rajtnál és start. Egész visszafogottan indult a verseny, majd az elején egyből egy kis mászás ahol már az elejéhez közel kerültem. Ohh mondom jó lesz ez már nem is fáztam és csak a vérszem vitt a többiek után. De azért nem akartam az elején teljes gőzzel menni hogy beérjem már az elejét hanem csak módjával. Volt pár kisebb lefelé de inkább a mászásról szólt, ott szépen értem fel az emberekre 1-2 mögé néha beragadtam, de amint volt hely vagy lehetőség előztem. Azonban volt egy román srác akire felértem és látó távba volt az eleje ő is jó tempót ment így tettem is rá a kerekemet és hagytam hogy menjen előttem hisz csak ö van otthon. :D

Egyetlen baj az volt hogy az első nagyobb lefelén már a hátsó fékem semmit nem fogott mert kiment az összes olaj. Fasza semmi fékhatás és még a neheze hátra van! Maradtam a srác mögött amíg száraz rész jött semmi baj nem volt. Majd amint volt egy csúszós rész egyből megfogtam egy fát. Egyszerűen kevés volt az első fék nem tudtam teljesen kontrollálni a kerékpáromat lejtmenetben. A kormány úgy ahogy van keresztbe fordult ! Fasza itt a vége a versenynek mehetek vissza a 2. itató pontra :(

No meg úgy látszott hogy hogy 888-as lett az elsőmbe meg azt hittem hogy a karbon első fékkarom is tört. De nem,baszusss!! jeeee!! Sisak igazit, bringa megsimogat és indulás a mezőny után. Mondanom se kell nagyon sok energiát elvett de már láttam a felvezetőmet. Nagy öröm kis lazítás, ivás, gyors gél aztán támadásra kész! Muhaha!!! Erre jön a sors és pimaszul közbeszól. Jött az egyik leejtő amire csapat társaim felhívták a figyelmet hogy veszélyes. Na én első fékkel betámadtam lesz ami lesz. Lett is!

Természetesen keresztbe csúsztam azért ilyen szituba jobb a hátsófék ha van mert hiába lassulsz az elsővel ha nem tudod a kormánnyal irányítani az elejét az irányító kerék meg blokkolva. Na ezen a szekción én 5 méteren 6-szor estem. Utána jött az hogy a f****a inkább leszaladok vele. Na de így is estem és az volt a legnagyobb baj hogy nagyon sokan elmentek mellettem itt, illetve a másik hasonló agyagos lefelén. Alig vártam hogy mászni kelljen egy emelkedőn, hogy hozzak az időmön. Jött is egy kicsi de az kevés volt majd jött még egy lefelé, az jó volt mert kijöttünk az erdőből egy tisztásra ami levitt a célhoz na ott ami csak a csövön kifér egyből 44-11 es váltottam! (3x9 be) hoztam itt is egy két emberen helyezést de hát ez nagyon kevés volt sajnos. :( Majd leértem egy jobbos és ott a cél! Román csaj leint beszél hozzám csak nem értem. :D De volt ott egy másik akit már a rajtcsomag árvételkor megismertünk a csapattal az jött oda hogy csak a kategóriámat kérdezi. :D

Összességében, hogy az elején majd meg fagytam, esőbe rajtoltunk és esegetett is a verseny alatt illetve hogy hátsó fék nélkül mentem meg összevissza törtem magam. Esküszöm élveztem a versenyt! Caak ajánlani tudom.

Röviden ennyi volt a kis Kolozsváros kalandom. :) Köszönök mégegyszer mindent a Nykse-NeonBagázsnak és gratula Izának a 2. helyéhez még egyszer!

T.Tomi

Kinek hogy

Elérkezett az év első versenye számunkra, Nagyvárad felé vettük az irányt. A csapat java része elindult a versenyen, akik nem tudtak jönni igazoltan hiányoztak.

Kora reggel már izgatottan vártuk, hogy elinduljunk a verseny helyszínére. Megkapta mindegyik autó a kis csapat logót, így aztán mindenki büszkén fel is „pattintotta” a járgányra.

Út közben egy kis nosztalgiázás, milyen volt tavaly, vajon most milyen lesz. Mondani sem kell az egészséges izgalom mindenkiben benne volt, de elsődleges cél számunkra, hogy élvezzük a versenyt és mindenki épségben beérjen a célba, ahol sajtósunk Angi célfotóval, frissítővel vár majd mindenkit. Megérkeztünk, regisztráltunk és megindult a készülődés. Öltözés, biciklik beállítása stb. (nekünk a melegítés nem nagy dolog, majd a pályán bemelegszünk) Az idő egész jó volt, sőt már néha túl jó. Ha jól emlékszem olyan 25 fokig csúszott a hőmérséklet jó kis pofa-hát-oldal-fel-le széllel kísérve (óóó de csudijóvolt).

Itt most belekezdhetnék technikai elemzésbe, hogy milyen volt a pálya milyen volt a bicó, milyen nyomáson volt érdemes menni, hogy éreztem magam, milyen pulzustartományban szerettem volna mozogni, de mivel baromira nem értek hozzá nem teszem. Ellenben amit el tudok mesélni a versenyről….naggggggyon hosszú és még a tripladuplabetétes nadrágban is fájna a popim az tuti. Olyan 35-40 km-ig király, suhanunk, mászunk, aztán megint mászunk, kanyarok (fotósoknak pózolgatás) J technikás lefelék, pimasz emelkedők. Ja és egy azaz EGY frissítőpont. Ami valljuk be ilyen távon igencsak kevésnek bizonyult, mivel a verseny utáni pletyóból kiderült, hogy csapattagjaink nagy része a pihenőpont után elég hamar elfogyasztotta a kulacs vizét, és nem maradt más, mint a szél és a nap és a szép magyar nyelv adta lehetőségek tárháza, amivel ki tudtuk fejezni mennyire élvezzük ezt a versenyt és a szelet.

Szerencsére mindenki épségben célba ért, megkaptuk a kis érmünket, a csapat nagy része kidőlt…valljuk be nincs rá jobb szól. A szél kivette az összes energiáját az embernek. Azért na, az elég kemény mikor a szél a biciklivel együtt arrébb rak.

Laci véleménye a versenyről: Ló*asz esti fénnyel! (tegyük hozzá Laci nem igazán ismerte az alvás fogalmát a verseny előtti napokban, hetekben… )

Béci végre tudta élvezni a versenyt, ahogy ő fogalmazott: „Első legörcsölés mentes, élvezetes maratonom.” Ő tavaly sokat bajlódott a görcsökkel és örült, hogy most ott ahol tavaly tolta most vidáman feltekert. Ja és letette a cigit (ismét) hipp-hipp hurrá 

A szervezésről pár mondatban:

Pálya jelölés 5 csillagból 3 (mivel eltévedtem) Mondjuk ezzel még nem is lett volna gond, ha a pálya bíró aki jött velem szembe kocsival mondjuk intett volna hogy „hülye gyerek fordulj vissza”.   No mindegy nekem így is kevés volt ez a 49km, csináltam belőle 54-et. Néhány helyen lehetett volna több felkiáltójel, vagy értelmezhetőbb jelölés, mivel nem én voltam az egyetlen aki rossz útra tévedt J

Plusz ami hiányzott: jó lett volna, ha legalább angolul beszélnek a speakerek mivel sajnos a román nyelvet nem sikerült még elsajátítani (bár volt belünk Róbert aki azért keni a román nyelvet is és így szerencsénk volt).

De amúgy összességében jó volt, rendben volt.

Ami beárnyékolta a versenyt az az volt, hogy sajnos egy sporttársunk életét vesztette a verseny során. Akármennyire szerettünk volna magunkat függetleníteni tőle, sajnos rányomta a bélyegét a hangulatra.

Itt ragadom meg a pillanatot és kérek mindenkit, hogy a versenyek során ésszel menjünk, mindenkit várunk a célban és izgulunk egymásért.

A csapat minden tagjának hatalmas hipp-hipp hurrá és csak így tovább!

-Ildi-