Spartan Race Super - Feszegesd a határaidat!

Mindig kellenek célok, kellenek akadályok amelyeket le lehet küzdeni, hisz utána a tudat és az érzés, hogy "igen megcsináltam" felbecsülhetetlen.

Sok ismerősöm (Piszkos12) belekóstolt már a Spartan érzésbe, mindig csodáltam őket milyen ügyesek, milyen kitartóak. Jött egy lehetőség Tokajba jön a Spartan race...egyből felcsillant a szemem, hogy milyen jó lenne kipróbálni. Kedves ismerősöm Hajni fel is ajánlotta segítségét, "ha mi szenvedünk te is" alapon. Így utólag is hatalmas köszönet, hogy segítettél nekem és átélhettem ezt.

Spartan Race™

A világ legjobb akadályverseny sorozata!

A Spartan Race az Egyesült Államokbeli Vermont filmvászonra illő hegyei között született meg. Azért hozták létre, hogy az akadályversenyzés izgalmát hozza mind a nézők, mind a versenyzők számára. Elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2014-ben 130 eseményével hat kontinens 15 országában a Spartan Race az emberek nagy részének elérhetővé vált!

A Spartan Race egy nagy kaland, amelyet mindenki meg tud csinálni, és mindenkinek ki kellene próbálnia! A pályákat – 5km+ (Sprint), 13km+ (Super) és 20km+ (Beast) távokkal -, sárral, vízzel és jellegzetes akadályaival azért hoztuk létre, hogy felfedezhesd a Benned rejlő Spártait! Bármilyen edzettségi szinten is vagy, élvezni fogod a Spartan Race versenyeit, és a megelégedettség érzése lesz urrá rajtad, amikor beérsz a célba!

A Spartan Race a gyerekeknek és fiataloknak is lehetőséget biztosít, hogy kipróbálják magukat! Hiszünk abban, hogy a testmozgásba és kalandba az egész családot be kell vonni. Gyere el, és nézd meg, ahogy gyermeked fut, ugrik és mászik, ahogy minden tőle telhetőt megtesz a saját Spartan Junior Race versenyén!

Nem vagy biztos abban, hogy készen állsz a Spartan Race-re? Ne aggódj, mi minden segítséget megadunk a felkészüléshez: irányított napi tréning program, étkezési tanácsok, mely segít a megfelelő táplálkozás elsajátításában és ingyenes edzések mindenhol, ahol Spartan Race versenyt rendezünk. A Spartan Race nemcsak a világ legjobb akadályversenye, akár meg is változtathatja életmódodat!

Ha már kipróbáltad az ösvényfutást, sárfutást, bármilyen más akadály-, vagy egyéb kalandversenyt, itt az ideje, hogy kipróbáld a Spartan Race-t is! A többi akadályversennyel ellentétben, mi mindenkinek nyújtunk valami pluszt. Jelentkezz, szedd össze a felszerelésed, és találd ki, miért mondjuk azt, hogy …

Tudni fogod a célvonalon!

A nagy napra már jóval korábban elkezdtem készülni, nemcsak testben lélekben is, hiszen sokszor az agy mond csődöt az ilyen versenyeken nem a test. Sokat futottam, edzettem, készítettem magam az akadályokra. 

Eljött a nagy nap. Egész héten ömlött az eső. Szuper. A verseny előtti héten Bécivel bejártuk a pálya elejét akkor még járható és futható is volt. Na erre most már előre tudtam nem lesz lehetőség. Szóval szakadó eső, köd, igazi spártai pálya.

A rajtunk 9-kor volt, Márti és Feri volt az idegenvezetőm, akiknek itt is köszönöm, hogy segítettek és nem hagytak ott sehol. :)

Tokaj Fesztiválkatlan volt a rajt és cél központja. 9:00 füstfelhő, visszaszámlálás és indulás!!! A hangulat hatalmas, adrenalin totál a felső fokon. Már a rajt területen megvolt az első akadály, gumikon való áthaladás, aztán iránt a Bodrog part, néztem is miért erre jövünk. Persze egyből egy alagút ami tök sötét, vizes, sáros. Na mondom ennyit arról, hogy próbálok minél tovább száraz cipővel menni. :) Az alagútból kiérve egy létraszerű akadályon fel aztán hopp befutottunk a belvárosba ahol hamar egy fallal találtuk szembe magunkat. Ezen Feri segítségével hipp-hopp túl voltunk, mehetünk tovább. Már a balos kanyar után mondtam Mártiéknak basszus jön a hegy :) de előtte a memória feladat C8AJHF (C&A Józsi HáziFeladat) megvan mehetünk!

Ezután egyből belelöktek minket a dagonyába, majdnem négykézláb csúszkálva másztunk fel a hegyen, ez a rész múlt héten még csont száraz volt. Most sártenger, futni itt lehetetlen volt nekünk hiszen mindenki arra koncentrált, hogy seggre ne essen :) A sártengerből kiérve jött egy kis hálós akadály (leszakadt a teteje) így ez gyorsan megvolt, és mehettünk balra el. Itt végre futhattunk kicsit…igen kicsit, mert ismét csak sár, ami először bokáig, aztán vádliig ért. Cél a cipő megtartása volt. :)

A csúszkálást a szőlő tőkék között egy akadály állította meg: Balance, élére állított deszkák, vissza nem léphetsz. Mondtam Mártiéknak menjetek előre megnézem hogy csináljátok. Menjek a szélére ott nem inog…persze…ha le lett volna rögzítve nem inogott volna :) Fel a bal láb aztán jobb, hopp hopp basszus basszus és hoppp vége! SIKERÜLT! :) Nagy öröm volt :) Mehetünk tovább. Itt ismét futhattunk kicsit ameddig el nem merültünk a sárban. Elég meredek felfelék következtek nagyrészt gallytól gallyig, sziklától a csipkebogyóig másztunk. Sose láttam még a Tokaj hegy ezen részét, mindenhol fenyő, komolyan mint egy zombie filmben, mindenki mászik, kúszik, csúszik, hörgések, huhh durva volt :) 

Aztán a véget nem érő meredek egyszer csak véget ért. Felértünk a toronyhoz. Ivópont, de előtte egy fal. Feri ismét segít ez is megvan. Iszogatás, lihegés és mehetünk tovább lefelé, sárban, dagonyában persze. Nem kellett sokat menni, jöhet a farönk cipelés. Gondoltam megfogok egy könnyűt, találtam is egy kis vékony darabot de basszus megszívta magát vízzel így kb duplája volt a súly, mint gondoltam. Nembaj egy kört kibírok. Meg is volt, futhatunk tovább. Márti erőre kap így futottunk mi is utána. Nem futottunk sokat, de legalább az betonon történt :) Jöhet a monkey bar. Otthon próbálkoztam ezzel, de ugye nem vagyok egy nagy darab gyerek a kezem még annál is rövidebb. Pár fokig megy, az önkéntes csajszi nagyon szurkol, de nem vettem elég lendületet így hüpp leestem. Sebaj burpee..beállok Márti mellé és kezdődik. 5-10-15-20-25-30 megvan mehetünk. Pár méter és jött a tricepsz bár. Mondtam magamban szuper a karom még beállva de máris használjam megint. Felhuppantam, de olyan lassan haladtam inkább feladtam mert a burpeet hamarabb megcsináltam. Feri baromi ügyesen átment ezen az akadályon, mi Mártival kicsit sároztunk inkább :)

Haladhatunk tovább, a kezemet alig érzem és már a gyomrom is korog. Gyorsan kaja elő útközben is lehet enni, bár nem volt valami kényelmes így.

Jön a negatív fal. Itt is megvártam, hogy Márti hogy csinálja. Feri leguggol, Márti először Feri lábára majd a vállára lép, Feri feláll Márti áthuppan. Na ez így szuper. Valahogy így megcsináltam én is. Bár lefelé csúszva a falról szereztem egy szuper foltot, nembaj, nem kirándulni jöttem. Örömmel futkoshatunk, vagyis dagonyázhatunk tovább. 

De nem sokáig, basszus megláttam a Krisztus szobrot..óóóóó…vödör cipelés. A kis kecses női vödröket megkaptuk, pakold tele sóderes, kavicsos izével. Azt hittel leszakad a karom. Irány fel a szoborhoz, aztán lépcsőn le. Sokan megálltak, hiszen a férfi vödör brutálisabb volt. Én is megszenvedtem vele, főleg mikor már a vállamat szinte egyáltalán nem éreztem. Nehéz volt. Mire leértünk arra volt csak erőm, hogy a vödröt ledobjam, és jött a zsibbadás, vagy én nem is tudom micsoda. auuuu fáj! Nembaj tovább kell menni mert nincs meleg. Ahogy elindultunk látom a feliratot „út a bányatóhoz” ó basszus. Ahogy közeledünk úgy hallani az üvöltéseket, rendesen félelmetes volt. A vizes akadály előtt azonban szikla cipelés egyik pontból a másikba, ott 5 burpee és vissza. Ez is megvan, bár a szikla sem volt épp lányos… Nembaj kemények vagyunk! :)

Tanácskozás mi legyen, öltözzünk, hiszen jön a víz. Én le is vettem két felsőt, azt bedobtam a táskámba. Mehetünk? Menjünk. Ahogy közelebb érünk egyre hangosabbak a kiáltások. Huhh ez biztos hideg lesz. Nem sokat gondolkodtunk. Hupp bele a vízbe, vigyázva a sziklákra, (bár én az egyikbe szuperül belerúgtam sípcsonttal). Táska  az akadály oldalán, számolj, 1-2-3 merülés…azta k*484**/ égbe ez hideg. De megvan most pedig rohanás ki vízből, de persze itt is egy szikla. Nembaj nem merültem el ismét. A 4 vízfokos volt kb. a kinti levegő max 10 szóval kemény volt. 

Sziklák jönnek, olyan igazi nagyok, felmászom rajtuk, a végén már olyan meredek a fal, hogy kötéllel kell felmásznod. Felhúzom magam, és fent megállok, megvárom Mártiékat. Addig gyorsan elő a száraz ruha átöltözöm. Itt kicsit többet pihentünk, hiszen a hideg víz nagyon kivette az energiáját az embernek. Előjöttek a görcsök is. Nem gond magnézium betolva. :) Mehetünk tovább. Sárdagonyázás, a kilátás gyönyörű, a szőlő is finom, sok energiát ad. Ismét felfelé menetelük, a sár egyre elviselhetetlenebb, mindenkiből sok erőt kivesz. A görcsök sem nagyon akarnak múlni. Újabb akadály: szögesdrót. Ez gyorsan megvolt, bár a táska néha nem akart velem jönni, de mindig volt segítség. A következő pár km-er ismét a sárral való küzdelem volt. Itt is lehetett volna futni ha nem ragad oda a lábam minden lépésnél a talajba. Szóval csak szépen lassan, ügyelve, hogy a bokám ne maradjon ott. Itatópont! Gyorsan pár pohár víz, és egy hatalmas fallal találtuk szembe magunkat. Mondták is, hogy ez a legnagyobb. Itt a lányoknak volt segítség is, így egész gyorsan át lehetett rajta menni. A leugrás kicsit fájt de nembaj, mindenem egyben.

Haladunk tovább, most már kezdem érezni, hogy fáradok, kicsit nyűgösebb is lettem, de nem is igazán testben hanem fejben. Semmi gond menni kell! Betonút…hmm ismerős…miaz hogy balra? Ó ne jön a sífelvonó és a homokzsák.

 Itt ahogy felnéztem csak annyit láttam, hogy rengeteg ember a ködben sétál, miaz hogy sétál…vonszolja magát – itt is bejött ez a zombie film feeling :) Na de visszatérve zsákcipelés felfelé aztán vissza megspékelve három akadállyal, átmászni, átkúszni, átugrani. A zsák bazi nehéz, jól megszívta magát vízzel. Feri ránk adja a zsákot aztán nyomás. Haladunk lassan, sok embert látni akik ülnek, fekszenek, kicsit mintha megtörtek volna. De én nem adom fel megyek. A zsák egész jól helyezkedik a hátamon, és valószínű a fáradtság miatt már azt sem érzem, hogy nehéz. Jön az első akadály, zsákot átdobom, aztán bambulok kicsit, jön pár csajszi segítünk egymásnak, aztán hopp átugrok. Fordulópont, sokan popsin csúszva közelítik meg a következő akadályt, én óvatos léptekkel, ez is megvan, aztán a harmadik is amin átkúsztam. Itt Mártit megvártam együtt indultunk tovább. Annyira jól lépkedtünk, hogy egy jól irányzott seggest nyomtam :) Fájt de abban a pillanatban esküszöm jól esett feküdni. Aztán felálltam lassan, Márti segített a zsákon a hátamra helyezni és nyomás tovább. Nem volt a kedvencem ez a zsákos rész, nem is a meredekség inkább maga a táv hossza nyomta meg a dolgot. Ferit megvártuk szegénynek durva nehéz zsák jutott. Hopp menjünk innen már biztos nincs messze, az előző itató pontnál azt mondták 5km. Aha – sose higgyetek el ilyet a pályán senkinek! :)

Hatalmas háló jön, kifeszítve, kis sorban állás,felmászok a tetejére, nem gond, ez gyorsan megy. Segítettünk kifeszíteni a többieknek, hogy könnyebben át tudjanak jönni. Mehetünk tovább, gyanús csilingelő hangokat hallani…nekem ez még nem mond semmit, de Márti már mondja burpee zóna…fasza kötélmászás.

A kötés sáros, csúszós, de azt mondják szuper mert nincs víz, és a kötés is rövid. Felkapaszkodok, de azzal a mozdulattal a kezemből kijött minden erő. Hagyjuk…irány a burpeezni. 10-esével szépen lassan, de becsülettel! Ez is megvan! Haladunk tovább már mindenkinek kivan mindene a sárral és a soha véget nem érő pályával. 

Kicsit futunk aztán jöhet a memória teszt. C8AJHF, szuper tökéletes haladhatunk tovább. Már hallani a katlanból jövő zenét, hatalmas öröm, hogy lassan a célba érkezhetünk. De ácsi, előtte dárdadobás. Na ez vicces volt. Egy srác próbálta nekem mondani, hogyan is kellene csinálni, mondom szuper ez nem lehet nagy dolog…aha úgy tarkód nyomtam magam a dárdával, hogy még most is szédülök :) Semmi gond nyomás burpeezni. itt szépen számolgattak a segítők, pedig már látszott mindenkin a fáradtság. Na itt jött el a pillanat amikor már sírni tudtam volna annyira be akartam érni a célba. De a kötelező 30 büntit lenyomtam akkor is. Dárda után mehettünk a Hercules Hoisthoz, amire azt mondták könnyű csak felhúzod és nyomás tovább. Ja persze, mikor annyit láttam, hogy Mártit szinte visszarántja a zsák. Na itt Márti olyan technikát alkalmazott, hogy csak nocsak :) A kötelet a lába közé tekerte, a felsőmmel ráfogott a kötélre aztán adjad neki :) Feri és én is rásegítettünk, hogy a kötél ne rántsa vissza és jupppi sikerült nagy küzdés árán. Jöhettem én. Felugrottam a kötélre meg se mozdult. Jó akkor húzom. A felsővel megfogtam a kötelet és elkezdtem hátrálni. Itt Feri szintén segített, hogy a kötél ne rántson vissza, Márti is rám fogott, hogy ne dőljek előre, aztán a susnyásig húztam a kötelet. Sikerült :)

Már szinte éreztük, hogy a cél közel van. Egy utolsó résznél ahol kötéllel kellett leereszkedni volt egy kis torlódás, de nem volt vészes, inkább már türelmetlenek voltunk, szerettünk volna haladni, hiszem már 6 órája kint voltunk a pályán. Aztán megindult a sor sikerült leérni gyorsan, kiértünk az aszfalt részre ahol már hallottam „Ildiiiiiii” :)

Ott voltak a csapattársak Gabi, Tomi, Laci, Béci bentebb várt. Jött még a kombi monkey bár, na itt ezt kislányosan bevallom meg se próbáltam végre hajtani, egyből mentem a burpee zónába. Már annyira éreztem, hogy mindjárt vége, csak haladni akartam.

 A végén még egy A alakú háló, hipp hopp átmentem rajta és jöhet a cél. Mártiékkal kézen fogva befutottunk, ezaz megvan, el sem hiszem aaaaaaaaaaa uuuuuuuu! Csodálatos érem, csoki, banán. Szuper ezt el sem hiszem megcsináltam!

Sokáig csak bambultam, kezem lábam remegett, felfoghatatlan, hogy én ezt megcsináltam. Köszönöm mindenkinek aki hitt ebben, bennem! :)

Az időm nem érdekel, de több mint 6 óra volt. A lényeg, hogy megcsináltam és átléptem bőven a komfort zónámat.

19 km, 1000 méter szintemelkedés.

Disznó-kör terepfutó verseny

Elérkezett a nap amikor én is (Ildi) futó cipőre váltottam és fejembe vettem, hogy kipróbálom magam terepfutó versenyen. Eleve egy felkészülésnek szántam, megnézni milyen is terepen, hegymenetben, sárban futni, mivel október végén Spartan superre megyek. :)

Gondolkodtam sokat, hogy ha esik tuti nem indulok, dehát utána jött a szikra, hogy spartanon is ha esik ha fúj menni kell. Azért titkon reménykedtem, hogy szép időnk lesz. Egyik sporttársunk Erős Béla a versenyt megelőző nap felajánlotta saját nevezését sérülés miatt - jobbulást kívánok itt is neki - így nem volt kérdés menni kell!

Eljött a szombat verőfényes napsütés reggel, kicsit csípős hideggel párosulva. Ezaz!!! Cseppet sem izgultam, inkább kíváncsi voltam milyen is lesz az egész. Reggel el is indultunk párommal Bécivel - ő volt az edzőm, taktikánk az volt, hogy ha fél órán belül +-5 perc nem érek be otthagy és mehetek haza gyalog. Szóval volt insiráció - Köszi Szivem! :) - így még inkább vártam már a rajt pillanatát.

Nevezés megtörtént kaptunk fincsi bort. Volt még idő a rajtig, így egy kicsit szétnéztünk a szőlő birtokon. Gyönyörű hely, nem is gondolná az ember, hogy egy kis eldugott helynek nézett borászat milyen csodálatos tud lenni. 

Felmentünk egy kilátóhoz onnan szemléltük meg a tájat, lestem merre mehet majd a pálya...amerre néztem csak emelkedő volt jeee. :) Itt azok sem unatkoztak, akik nem indultak egyik távon sem, hiszen volt merre sétálni, mindenhonnan csodálatos volt a kilátás.

Ha van rá mód és lehetőségetek látogassatok el ide. Disznókő szőlőbirtok a Tarcali leágazásnál a Sárga Borháznál!

Lassan eljött a rajt pillanata. Külön indították a 20-10km-es versenyzőket. Néztünk egy nagyot Bécivel mikor láttuk, hogy a kis fiatal gyerekek milyen sprintet vágtak az elején. Mondtuk is biztos elfáradnak majd pár km után, hajtja a vérük. Nem így lett. Béci mondta, hogy a kicsit olyan hamar ledarálták ezeket a távokat...felnőtteket megszégyenítő módon. Na de fiatalok, ők még bírják. :)

Jött a mi rajtunk. Előtte kicsit melegítettem...na nem vittem túlzásba, mert közben megérkeztek ismerősök is és inkább a szánkat melegítettük, hiszen ők nagy spartanosok, így szedtem az infókat mire is számítsak majd. (nem nyugtattak meg) :)

Szóval jött a rajt. Én középmezőny környékére szépen beálltam, nem volt célom elrajtolni az élmezőnnyel mivel lövésem sem volt mire számítsak. Már az elején elég szép tempót elkezdtek diktálni a fiatalok, de én hagytam őket, mentem a kis saját tempómmal.

Azért örültem neki, hogy tudtam előzgetni, és éreztem, hogy van szufla még bennem. Jött az első emelkedő a szőlőtőkék között. 150m szintet írtak az 5,2km-re. Na ezt az elején le is tudtuk. Nehéz volt, kb arra tudtam gondolni, olyan mint bringázásnál azok az emelkedők amikor már le kell szállni...itt annyi volt az előny, hogy nem kellett bringát cipelni magammal. :) Sokáig szenvedtük magunkat felfelé, de a látvány ami a domb tetőn fogadott...ha tehettem volna megálltam volna lőni pár képet, de nem volt nálam telefon. :) Így haladtam szépen tovább. Mikor már lankásabb rész jött futottam tovább. Élvezetes kis terep volt a szőlőtőkék között. Ilyen gyorsan még nem telt el fél óra :) Annyit bámészkodtam, hogy néha azt is elfelejtettem, hogy tudok. Főleg ezt akkor vettem észre mikor csukott szájjal tudtam futni :) (ez nekem sose megy - Béci büszke lett volna rám - :) ) Bár a tempóm sem volt valami veszett. :) Jött az első lefelé, figyelmeztettek is minket, hogy óvatosan mert csúszik. Hát igen..a sár miatt eléggé figyelni kellett merre lépek. Aztán egy jobb kanyar éééés bokáig süppedtem a sárba..szuper..az új cipellőm olyan saras lett, hogy a célig sem bírtam kiverni belőle a rá rakódott súlyt. Nembaj kell egy kis nehezítés. :)

 Mikor már meg láttam Molnár Tibort kedves fotós barátunkat, tudtam nem sok van hátra...mondta is h kb 100 méter. Jött is egy bal kanyar és megláttam a célt. Persze lefelé...itt sem volt egyszerű. Béci már várt a célban boldogan mondta, hogy a +-5 percben benne vagyok. :) 

A célban nagyon szép befutó érmet kaptunk és jöhetett a szusszanás. 

Hatalmas élmény volt, barátságos sporttársakkal, csodálatos környezetben, hangulatban.

Köszönöm az élményt, köszönöm a lehetőséget, jövőre ugyanitt de már hosszabb távon!

Üdv Ildi

Zempléni kiruccanások

Egyik hétvégét végre sikerült egy kicsit pihenősre venni. Mivel én Szerencsen laktam ezért (is) hétvégén haza látogattunk. Az idő kegyes volt hozzánk így minden nap tudtunk egy kicsit biciklizni. Elterveztük, hogy minden nap más útvonalat látogatunk meg. Az első nap terveztünk egy kicsit hosszabb menetet.

Szerencs - Mád - Tállya - Abaújszántó - Boldogkőujfalu - Boldogkőváralja - Abaujker - Abaújszántó - Rátka - Ond - Szerencs :-) 65km - 535m szint

Kirándulósnak induló kis túrán egész jóra sikeredett, egész emberes tempót diktáltunk néhol. Mád felé indultunk mivel meg szerettük volna nézni a Kerekdomb Fesztivál futó programját, de annyira mentünk mentünk mentünk, hogy egy darab futót nem láttunk. :) 

Béci első nagy öröme Tállyánál volt, ahol az egyik pihenőnél, 2 üres  CSÍKI SÖRÖS üveget találtunk. Fejébe is vette, hogy ezt mindenképp haza kell vinni. Szép mondom...hova rakunk két üveget, mikor egy táskást sem hoztunk....

Megoldás:

Akkor most már indulhatunk is tovább. Tudtam, hogy valahol majd balra kell menni, hogy ne kerüljük meg a várat, hanem egyből oda érkezzünk. Na persze nem találtam meg azt a bal kanyart így a kerülő úton mentünk. :) Nem nagyon bántuk mert csodálatos kis szerpentines úton mentünk végig, csend, nyugalom, friss levegő. Örömmel konstatáltuk, hogy nagyon sok bringás van arrafelé is, és nagyon barátságos mindenki. Még a futók is köszönnek, a bringások meg egyértelmű. Sajnálom, hogy sokszor Szabolcs megyében ez nem tapasztalható. :(
Na de vissza az úthoz. Régen rövidebbnek tűnt az oda vezető út...meg lankásabbnak is. :)

Mint már írtam Boldogkőváralja volt a cél, ott a várat megnézni. Egész ügyesen odaértünk nagyon szép hely, ajánljuk mindenkinek! :)

A vár valami csodálatos volt, igaz  én már többször jártam itt de a látvány minden egyes alkalommal elgyönyörködtet. A vár felé vezető út elég meredek és viszonylag hosszú, el is pilledtünk mire felpörgettük magunkat oda. De nem álltunk meg a bejáratnál, jó kis köves út vezetett még feljebb, így hát nekiálltunk annak a résznek is. Béci gyorsan felgurult, nekem viszont megcsúszott egy kövön a kerekem így le kellett szállnom. (Na majd legközelebb) :) Fent ez a látvány fogadott minket:

Szóval ez a nap valami csodálatos volt. A Zemplénről tudni kell, hogy nagyon sok sunyi emelkedője van. Főleg ha Szerencsről indulsz neki. Egyből felfelé...mondjuk a jó oldala, hogy hazafelé gurulsz :)

Ui: Ha valaki Boldogkőváralján jár  a várban látogassa meg a középkori éttermet. Mi kívülről láttuk sajnos enni nem tudtunk mert teltház volt, de elvileg valami esssszméletlen :)

Hazafele már a másik útvonalon mentünk, ott is tartottuk a jó kis "utazó" tempónkat. Viszont olyan Rátka környékén már elment a kedvünk mert még mindig csak felfelé mentünk nagyrészt és már fáradtunk is javában. De hamar elértünk utána Ondra onnantól pedig tényleg csak suhanni kellett. :) Perfect day :)

Második nap:

Gondoltunk egyet és a vasárnapi ebéd előtt elugrottunk Tokajba. Bemelegítés 13km aztán irány a hegy. Ezt nem kell bemutatni...nem szeretjük...sőt...szenvedés minden métere, centimétere. De amikor felérsz az valami eszméletlen. A kilátás, az érzés, hogy sikerült, a tudat, hogy mindjárt lehet zúgatni lefelé...jeee :)

Nem terveztünk hosszú túrát, inkább most a szint gyűjtés volt cél. Hazafelé még meglátogattuk a Kápolnát, na az is egy sunyi és alattomos  1km :) De oda is megéri felszenvedni magát az embernek. Csodálatos látvány tárul elénk.

Hazafelé már a kis emelkedő is hatalmas szintnek tűnt, de ismét jött a jó érzés, hogy ezaz, megcsináltuk :) 

Ez a nap számokban: 43km 636 szint

Harmadik nap:

Levezetés. Már éreztük a lábunkba, hogy nem annyira kellene erőlködni. Kis koromban apáékkal mindig volt egy bejáratott útvonal, gondoltam ha kiskoromban ment most is menni fog.

Legjobban azt vártam, hogy Monokra érjünk és ott lehessen lefelé zúgatni. :) Mondtam is Bécinek, hogy nagyon fog neki tetszeni, És így is lett. Élvezetes kis túra volt, nem volt hosszú de az emelkedők itt is kis alattomos dögök voltak. :)

A túra végén azért meglátogattuk a kis emelkedőnket, ahova amikor itthon vagyunk mindig feltekerünk. Szivatós emelkedő, de szeretjük :)

Elégedettek lehettünk a hétvégével. Sikerült kihasználni a napokat, és mindig tekertünk egy jót.

Szerencs - Ond - Rátka - Tállya - Golop - Monok - Legyesbenye - Bekecs - Szerencs és itt még egy kicsi hegyecske :-)31km 330 szint.

Ha valakinek kedve szottyanna egy kis Zempléni tekerésre szóljatok menjünk együtt! :)

Balatoni tekergések

Egyik héten kitaláltuk, hogy életemben először (persze Tamáséban kitudjahanyadjára) szombaton megkerüljük a Balatont bicajjal. De itt jött az élet és olyan fáradtságot hozott, hogy szombaton 10 óra volt már mire bringás cuccba rángattuk magunkat. Így azért már -az én tempómat ismerve és laza tekerést tervezve - nem annyira fért volna bele a teljes kör. Így itthon megebédeltünk és elindultunk. Gondoltuk megyünk addig, amíg lesz humorunk.
Veszprémből a Balaton felé szinte csak lefelé kell tekerni, nagyon kedves kis falun Szentkirályszabadján keresztül, ahol a falu közepén lévő kútnál fel is tankoltunk friss, hideg vízzel.
ezek után erdőn-mezőn keresztül gurultunk le Balatonalmádiig, ahonnan Alsóörs felé vettük az irányt.
 
Alsóörsön megálltunk kicsit a kikötőben, ami így nyár végén a turistaszezon vége környékén teljesen élhető és kellemes hangulatú volt.(totál romcsi :) ) Innen Csopak felé gurultunk tovább, ami mellett csak  elhaladtunk.

Majd innen Balatonfüred felé folytattuk az utunkat. Az útról jut eszembe, vegyes érzéseim vannak. Egyrészt teljesen járható kerékpárral, szinte alig kellett lecsilingelni (vagy a kerékagyaknak köszönhetően, lerecsegni) a gyalogosokat.  Viszont maga az útminőség változó, leginkább huklipuklis olykor. Mivel a mountainbike nem teremsport és a fatbike gumijai is zabálják a puklikat így ez nekünk nem okozott gondot, de outival/culáknak nem biztos, hogy hasonlóan kellemes élmény lesz.

Majd következett a fordulópontunk, azaz Balatonfüred. Itt egy kis kürtőskalácsos energiapótlást és egy kis padon ülős pihenést követően újra nyeregbe pattantunk és elindultunk vissza.

Aztán hazafelé már kijött rajtam a fáradtság. A Balatonalmádiban található macskaköves emelkedő végén már olyan bizonytalan voltam, hogy inkább feltoltam. (jött mellettem egy autó, én pedig a szenvedéstől már "eveztem" a kormánnyal és nem akartam az autóval kuplunggyilkos emelkedőn feltartani az autót, így inkább leszálltam :( )
Ez van, így túrán belefér az ilyen....

Aztán jött a nap kis gyöngyszeme: a ZÖLD.... na itt nem a mezőre vagy erdőre gondolok. Hiszen látképben a Balaton látványa azért eléggé verhetetlen. A Zöld egy a mező közepén található kerékpárosoknak kitalált pihenő hely.





Van rajta egy lakókocsi (kicsit Üvegtigris feelingem volt), ahonnan friss, hideg házi szörphöz lehet jutni, van egy kemence, ahol kenyérlángos sül frissen és vannak társasjátékok, hogy ne csak a testünket, hanem az agyunkat is fel tudjuk frissíteni.













Persze ezen helyen eszembe is jutott gyorsan a tőlem megszokott lábszelfit elkészíteni.
Ezt a helyet bicajosként meg kell látogatni!














Aztán összepakoltuk a sakkot, megköszöntük az isteni szörpöket s elindultunk haza, hiszen már kezdett sötétedni és az este is lehűléssel jelezte, hogy ideje hazatérni, bekuckózni. 65 kilométerrel életem leghosszabb tekerésén túl egy kellemes zuhanyzás után pedig úgy aludtam el a kanapén mint egy kisgyerek, aki utolsó percig a játékát tologatva érthetetlen amorf pózba nyomorgatva magát legédesebb álmait éli át ... szóval a fáradtságtól kidőltem mint egy darab fa :)



                                                                                                                                          -LG-

NATO futás 2016

A mostani hétvégénk nem a kerékpárról, hanem a futásról szólt (annak ellenére, hogy szívem szerint inkább csak akkor futok, ha kergetnek). A NATO Partnerségi Futófesztivál 2016 esemény felhívására, azonban megadtuk magunkat Tamással. Ő már többször részt vett ezen az eseményen a korábbi években, így nem teljesen ismeretlenül vágtunk neki.

Én 4 éve nem futottam szinte semennyit sem, így amikor a futás időpontja előtt 2 héttel kitaláltuk, hogy indulunk pánikosan kezdtem el készülni, hogy egyáltalán a távot képes legyek lefutni. Nem igazán motivált futóként inkább csak kocogó edzéseknek hívnám ezeket (6 perc 40 másodperces kilométerekkel nem is lehet másnak nevezni).

Aztán eljött a vasárnap végre. Egy nagyon kedves barátnőm kísért el minket így a rajtig lehettem pulóverben, ami az igen csípős hűvös reggel miatt igazán jól jött. Szerencsére a verseny idejére kisütött annyira a nap, hogy egy pólóban és hosszú naciban pont kellemes volt futni. A nevezés gyors gördülékeny volt. Kaptunk fehér NATO futás 2016-os pólót és chipes rajtszámot.

Majd átmentünk a szemben lévő pulthoz, hiszen a nők átvehettek egy különleges neon színű pólót is, amelyben teljesítve a futást egy igen nemes cél mellett álltak ki a pólót viselők.
A felhívás így hangzott: „A NATO Partnerségi Futófesztivál 2016 egy olyan különleges esemény, melyet a NATO Nőkért, Békéért és Biztonságért sajátos képviseleti irodája is támogat az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1325-ös (NATO UNSCR 1325) határozatának megvalósítása érdekében. Fuss a NATO Partnerségi Futófesztiválon és támogasd a nemek egyenlőségét, járulj hozzá a nők békében és biztonságban játszott szerepének tudatosításához. Egy kifejezetten erre a célra tervezett póló viselésével a nő szerepének fontosságát hangsúlyozod, melyet a konfliktusok megelőzésében, kezelésében, a béke építésében és fenntartásában játszik. Az idei Varsói Csúcstalálkozón a NATO kezdeményezte a nemrég frissített NATO/EAPC Politikája a Nőkért, a Békéért és Biztonságért cselekvési terv tovább bővítését annak megvalósulása érdekében. A NATO FUTÁS rávilágít arra, hogy a nők részvétele a döntéshozatalban és a nők jogainak megerősítése alapvető fontosságú, továbbá a nők és lányok nemek szerinti diszkriminációjának, vagy bántalmazásának megelőzését.” Sajnos én nem viseltem futás közben ezt a pólót, mert már csak L-es maradt és ruhában nem szerettem volna futni. De a cél nemességét így a blogon keresztül is szeretném hangsúlyozni.

A rajt előtt egy nagyon vidám „zumba-szerű” bemelegítésünk volt, ahol már maga a zene is mosolyt csalt az emberek arcára. Majd Simicskó István honvédelmi miniszter eldurrantotta a startpisztolyt és egy hömpölygő tömeg elindult futni. Igazán mókás volt ennyi futócipő tipegését hallani, mely a végéig tartott, hiszen teljesen nem szakadt szét a mezőny a 10 kilométer alatt.

A versenyen futottunk kicsit lefelé, majd a Váralagútban óriási sikoltozásokkal és hangzavarral biztosították a hangulatot, onnan kiérve egy csigabiga sapis fazon tekerte a kereplőt, egy néni rázta a portörlőjét zászlóként és a többi tapsoló szurkoló népek segítették szurkolásukkal a futásunkat. A rakpart mellett futva jeleztem Tamásnak, hogy rendesen úgy érezem elfáradtam, majd ránézett az órájára és közölte, hogy lehet azért mert 5:30as ezreket futottunk az első 4 kilométeren. A tömeg és a hangulat kicsit elvitt magával, viszont a féltávos frissítő pontnál éreztem ez így nem fog menni végig. Ezután kicsit lassítottunk a tempón, aminek köszönhetően utolértek minket a bakancsban és katonaszerkóban futó NATO katonák, akikből volt bőven a világ minden részéről. A rakpartról visszafelé futva összeszedtem magam, de a várban a felfutásnál ismét utolért a „jesszuspepi kelleznekem” érzés. Majd feltűnt újra a csigabiga sapis fickó, a portörlős néni és a tapsoló mindenkit bíztató szurkolók. Itt már tudtam nincs messze a cél. A várba felérve, a látvánnyal mit sem törődve bekanyarodtunk a célegyenesbe, ahol már nagyon boldog voltam 63 perc futás után, mert tudtam ez is megvan és szintidőn (1:20) lazán belül, így járt az érem és az öröm.

Jó érzés tudni, hogy még képes vagyok lefutni egy ilyen távot szintidőn belül, mégis örülök, hogy jövő héten munka után bicajjal vesszük célba a Veszprém környéki emelkedőket :)

Mosoly előtte és mosoly utána
 avagy egy boldog nap története

                                                                                                                                         -LG-