Szilvásvárad első TOP maraton állomás
2016. május 28-án Szilvásvárad felé
vettük az irányt. Elég foghíjasak voltunk. Csapatunk egyik tagja (megjegyzem
eddig egy versenyt sem hagyott ki) J
sajnos a hét elején biciklizés közben balesetet szenvedett és emiatt kényszerült egy kis igazolt
távollétre. Itt egy fontos dolgot máris kiemelnék. Oké nem vagyon nagy
versenyzők, de a SISAK HASZNÁLATA KÖTELEZŐ bárhová is mész. Lacit a sisak
mentette meg attól, hogy ne legyen nagyobb baj. Szóval nem ciki a sisak, sőt
menő!
Gabi és Tomi szintén igazoltan
hiányzott, Geri sajnos még mindig sérülésével bajlódik.
Szóval Szilvásvárad felé vettük reggel
az irányt Józsi, TTomi, Béci, Ildi és az új neonbagázsosok Róbert és F.Laci
családjával.
Jól indult a reggel, kellemes 14-15
fokban robogtunk és elevenítettük fel a tavalyi élményeket, ugyanis Józsi és
Ildi már másodszor indult ezen a szupi versenyen. Most jobbnak ígérkezett a
dolog, mivel nem esett és így volt némi esély arra, hogy a tavalyi sziklás
lefelé most nem vizes hanem csont száraz és élvezhetőbb lesz. (ez mint utólag
kiderült így is lett szerencsére).
A helyszínre érkezve gyorsan átvettük a
rajtcsomagot ami ismét tartalmas volt, gél, póló, király tatyó ebédjegy.
Pletyó, nézelődés aztán lassan
készülődés. Tomi közép távon indult így neki kicsit gyorsabban kellett
kapkodnia magát.
Tomi lassan elrajtolt így mi is
elkezdtünk „bemelegíteni”, mentünk egykét kört, na most sem vittük túlzásba.
Nem izgultunk, úgy voltunk vele most is menjünk végig a pályán, ne essünk el és
élvezzük az egészet.
Elindult a rövid táv rajtja, lassú rajt,
elég sok időbe telt amíg áthaladtunk a rajt kapunk…rengetegen voltunk, és mi kb
a mezőny közepe vége felé tudtunk beállni.
Amint elindították a mezőnyt egyből jöhetett egy hosszú sunyi emelkedő,
ami betonon és 30 fokban elég fincsi volt J
Sok mindenkit kinyírt az a rész, de ha be tudtad osztani az erődet akkor nem
volt gond. A pálya minden részére nem emlékszem mert most többet nézelődtem
mint memorizáltam volna. Egy biztos, gyönyörű helyen tekerhettünk, a kilátás
első osztályú volt. Amit a pályáról tudni, kell hogy van benne sziklás lefele
rész ami elég technikás és odafigyelős. Ha nagyon alacsony guminyomáson mentél
sanszos volt a defekt. Eszetlenül nem volt érdemes lejönni ezeken a részeken
mert ha estél akkor az nagyon fájhatott.
A pihenőpontokon bőséges ellátás…végre
volt gumicukor J
A pálya jelöléssel sem volt gond, elég
egyértelmű volt, hogy merre kell haladni. Mondjuk egy TOP maratonon ez legyen
is egyértelmű. A pálya amúgy szerethető. Mivel a 39km-ből az utolsó 10km LEFELE
J és ott tényleg
csak ereszteni kellett, lehetett zúgni mint a bolond gyerek. Mondjuk itt is ha
nem figyeltél elég nagyot lehetett esni. Mikor kiértél az erdőből egykét kanyar egy sín
amin egy deszkahídon keresztül átmehettél aztán be a célhoz. Nekem itt azért
sikerült egy elég szép defektet összeszedni, mikor Laci elküldte, hogy mi volt
a kerékben dobtunk egy hátast J egy elég szép
vasdarab kampóval. Még jó hogy nem lefele menetben szedtem össze mert az fájt volna. Nem baj külső kuka, de legalább
lesz szép piros külsőm J
Szóval mindenki sikeresen célba ért.
Józsi és Én is javítottunk a tavalyi időnkön 15 percet, azért ez jó dolog.
Bécinek és Lacinak is tetszett a pálya, ők is elégedettek voltak. Tomi az
egyetlen középtávosunk is ügyes volt középmezőnyben beért. Robi is suhant egy
jót bár neki egy ülés bánta a versenyt mivel sajnos befékeztek előtte és ő így
tudott legjobban kijönni a helyzetből. A lényeg egyben van Robi is. Szép időnk
volt végig, még talán le is pirultunk kicsit, az ebéd szuper volt – köszönjük a
gulyást!
Egyszóval a verseny olyan igazi Top
maratonos volt, jó szervezés, jó pálya, jó hangulat. Köszönjük! A következő top
maraton is reméljük ilyen jó lesz, ott már többet leszünk. J
