2016. július 7., csütörtök

Kalnica Bike Park! 2016.07.04-06.


A Duna-Maraton végeztével kiscsapatunk beült az autókba és elindultunk észak szlovákia felé.
Mindannyiunkból sokat kivett az utazás és a verseny is.
Sikeresen megérkeztünk, elfoglaltuk a szálláshelyet, melyet ámulva csodáltunk.
Hegyek között szinte szomszédok nélküli ház a hegyoldalon 30 méteres fenyők körülöttünk.
Vendéglátóink egy rögtönzött vacsorával kínáltak minket sült kolbász sült virsli grill zöldségek.
Az este hamar eltelt mindenkit elnyomott a friss hegyi levegő.
Második napunkon mindenki beállította magának a kerékpárját és délelőtt el is indultunk egy kis barangolásra. Mivel a hegy oldalában voltunk egy kb 3 km-es ereszkedéssel értünk a Kálnicai Dema Bike Park bejáratához. Közös bemelegítés és vezetőnk után tekertünk.
Nem volt hosszú, de annál izgalmasabb helyeken mentünk. Egynyomos pump track pálya volt mindössze 5 km. Az elején úgy éreztem ez meghaladja technikai tudásomat, de a végére egészen belejöttem. A házhoz közeledve már nem is tűnt annyira élvezetesnek a felfelé mert az éhségtől elvesztettük erőnket. Nagyon ízletes ebéd várt minket a házhoz visszaérve. Megebédeltünk egy kis pihenés és újra bringára pattantunk. A közeli hegy csúcsáig tekertünk fel kb 12 km-es út 600-700 méter szintemelkedéssel, de megérte. Csodás látvány fogadott minket. Felfelé kényelmes beszélgetős tempóban mentünk szinte végig együtt, ahogy egy csapathoz illik, meg-meg álltunk fényképezgettünk. Ugyanazon az úton mentünk lefelé ahol fel is jöttünk, repesztetünk élveztük az ereszkedést. A vacsoráztunk sütöttünk beszélgettünk, de hamar eltettük magunkat másnapra mert várt ránk a Bike Park.
Reggel evés kávé és már gurultunk is le a Bike Park-hoz. Mily meglepő újra reggeliztünk. J Arnold (Cuki) a házigazdánk intézett pump track bicajokat és már kint is voltunk a pályán. Egy kis oktatás, hogy mégis mit kell itt csinálni (persze a többiek már voltak itt, ők tudták) és pumpálni kezdtük a bicókat. Egész jól ment volt némi kis bukás kis kisiklás, de mindenki újra és újra nekivágott. Nagyon hamar elment ezzel a délelőtt. Megebédeltünk egy kicsit ücsörögtünk a hütte árnyékában, amikor Cuki megjelent 3 enduro bicajjal hogy akkor irány a felvonó és a hegycsúcs. Különböző pályákon lehetett lejönni szuper enduro, downhill sok-sok különféle ugratókkal tarkítva. A hegy tetejéről itt is csodás volt a kilátás. Nem volt egy egyszerű, sőt kimondottan nehéznek mondanám. Ezért inkább visszatértünk a pump track pályához. Ez a nap is gyorsan elszállt. Innen elmentünk megnézni egy közeli várat, de sajnos zárva volt ez minket nem zavart körbejártuk ameddig lehetett.
A szállásra visszaérve tüzet raktunk a lányok zöldséget pucoltak és már sütöttük is a szalonnát.
Na jó így a vége felé el kell árulni, természetesen megkóstoltuk a napokban a helyi különlegességeket úgymint becherovka, borovicka. Természetesen csakis mértékkel és felelősségteljesen.

Utolsó nap reggel már csak a pakolás volt hátra egy kis vásárlás még otthonra amit nagyon ízlett a helyi készítményekből.
Fájó szívvel búcsúztunk a helytől, vendéglátóinktól,de tudtunk hogy egy év múlva újra itt leszünk.
Meghódítjuk a hegyeket ismét.

-Józsi-



Kiccsapatunk

Szépek vagyunk egyen pulcsiba

Józsi felért a hegyre - Quark társaságában :)


Bike Park - Ez az ugró ember nem tudjuk kicsoda :)

Béci és Ildi is felért a hegyre :)

Quark!

PumpTrack pálya

Béci és a szép bicaj :)

Köszöntő 

Csak szépen sorban :)

Túra 1. napja

Laci és Józsi szép hegyen :)

A lányok is felértek ám! :)

Angi és Gabi repeszt :)

Laci is suhan :)

Laci és a pumptrack :)

Józsi is szépen belejött :)

2016. július 3., vasárnap

Esztergom - Duna maraton - mert lehet ezt így is! 2016.07.03.



Ebben az évben is elindultunk sok versenyen, éltünk meg szomorú és vidám pillanatokat egyaránt. Voltak versenyek amik után sokan elgondolkodtunk, hogy érdemes-e hajtani a másodpercekért, a helyezésekért stb. Voltak versenyek ahol izgulunk azért, hogy mindannyian épségben beérjünk a célba. Voltak olyan maratonok is ahol egymást segítettük át a holtpontokon, egymást biztatva mentünk végig kilométereket. Visszagondolva minden verseny szép, emlékezetes és örömmel tölti el az embert, hogy "igen ezt is megcsináltam".




Azonban voltak versenyek most sorozatban, ahol mindig történt valami tragédia. Nem ismerjük azokat akikkel történtek az esetek, viszont biciklis társak, egy a hobbink, a szenvedélyünk. Mélyen megráz mindenkit, ha egy társsal baj történik. Mi ezért is gondoltuk úgy, hogy a Duna maraton nem egy verseny lesz, nem hajtunk a jobb helyezésért, nem versenyzünk senkivel. 


Egy picit - ha még ezzel nem is sokat segítünk - együtt érzünk azokkal akikkel ebben a gyönyörű mégis nehéz sportban balesetet szenvedtek.

Ezért is írtuk, hogy "ezt így is lehet". Figyeljünk egymásra, figyeljünk magunkra! Hisz az életből csak egy van, ezt az egyet pedig mindenki védje és tisztelje!

Szóval kedves biciklis társak: Lehet ezt így is!

ui: Minden társunknak jobbulást, gyors gyógyulást és sok szép túrát, versenyt kívánok!
Üdv: a bagázs