"NagytányérKónusz" Élménytekerés

Szerettük volna kicsit megmozgatni a környékbeli embereket. 

A hírdetés így szólt:

"Szeretnénk kicsit megmozgatni a nyíregyi, illetve nem csak nyíregyi bringásokat. Nagy öröm sokunk számára, hogy elkészült az új bringaút és már most is szép számmal használják a kerekezők.

Szeretnénk csapathovatartozástól és minden egyéb klikkektől függetlenül szervezni egy Élménytekerést. 

Ha van egy bringád és hozzá kedved akkor hajrá csatlakozz hozzánk egy kellemes vasárnapi tekerésre. 

NEM VERSENY!

Indulás: 2017.07.30. 8:00 Nyíregyháza MOL kút (Tokaji út)

Ha valaki családdal szeretne jönni hajrá, ne hagyja otthon a kicsiket sem. Ha valaki edzésnek szeretné használni ezt a napot, az majd kicsit előrébb teker nabumm :)

Ha érdekel a dolog jelezzétek felénk.

Ajándék Tokajban ZSÍROSKENYÉR! :)"

Erre a felhívásra felbuzdulva szép számmal jelentkeztek fiatalok, idősebbek, családok, barátok. Nem is gondoltuk, hogy ilyen nagy érdeklődésnek fog örvendeni a megmozdulásunk. 

Nagy érdeklődéssel várta mindenki a vasárnapot. Izgultunk, hogy jó idő legyen, de szerencsére verőfényes napsütés várta a bringázni vágyókat. A csapat tagjai hamar a helyszínre érkeztek, és kíváncsian figyeltük ahogy gyülekeznek körülöttünk az emberek. Volt aki Rakamazról tekert át - Köszönjük Takács Tibi :) - voltak családosok akik Nyírtelken csatlakoztak hozzánk. Szép számmal összegyűltünk na :)

Gabi és a szülei Tokajba mentek át autóval, hogy minél hamarabb neki tudjanak állni a vendégváró zsíros kenyerek elkészítésének.

A banda 8 óra körül el is indult, előtte kaptak egy rövid tájékoztatást, hogy mire figyeljenek majd oda, hol lesz pihenős stb.

Kellemes tempóban haladtunk, úgy, hogy mindenki kedvét lelje a tekerésben. Mi lányok voltunk a felvezetők, hozzáteszem nem egyszerű elöl haladni "pofaszélben" :) De Angival helyt álltunk :) 

Beiktattuk a kis pihenőinket, ettünk, ittunk, fotózkodtunk sztorizgattunk :)

Egész szép időben megérkeztünk a Teknőshöz, ahol Gabiék már vártak minket és megpihenhettünk végre. Evés ivás, a zsíros kenyér szépen fogyott. Nagyon jó ötlet volna ezt itt még egyszer megjegyezném. :)

Kis pihenő után a csoport tagjai áttekertek Tokajba ahol fagyi, sör, pihenő a Tisza parton :) Jajj de jó is volt :) Ilyen jól még fagyi nem esett sosem az biztos :)

Jó 1 óra pihenést követően lassan visszafelé vette az irány a kis csapat.

Visszafelé már sokkal nyugodtabb, lassabb, kényelmesebb tempót diktáltunk, mivel a csoport tagjai fáradtabbak voltak. Nem is volt gond, mert a meleg szépen kiszívta a tekerőket. 

Nagyon jó érzés volt, hogy közel 30 fő vett részt a kis élménytekerésünkön és már a zsíroskenyér parti közben többen kérdezgették, hogy akkor mikor lesz a következő? Igen...öröm látni és hallani, hogy az emberek egy része szeret mozogni, biciklizni, kirándulni és nem vetik meg a csoportos közös programokat. Nagyon jó hangulat alakul ki egy ilyen megmozduláson, mi sem gondoltuk volna. Mindenki úgy beszél a másikkal mintha ezer éve ismernék egymást. És ez így van jól. A közös szenvedély összehozza az embereket :)

Itt szeretnénk megköszönni a részvevőknek, hogy eljöttek, ott voltak, élvezték, szerették!

Ígérjük, igyekszünk újra összehozni egy élménytekerést, időben szólunk, időben értesítünk mindenkit. Nem kell izgulni, nem versenyre invitálunk senkit, hanem kirándulni.

És azt is ígérjük, hogy a zsíroskenyér sem marad el, hiszen tudjuk van akit ez inspirált leginkább! :)

Üdv!

Ui: Az eseményről több infót facebook oldalunkon találtok:

https://www.facebook.com/groups/289706421385108/

Kondenzgyík 2017

Úgy indult a nap, hogy már gyomor ideggel keltem. Ebbe saját magam kergettem bele előzőleg azzal, hogy eldöntöttem, az első háromba szeretnék benne lenni. Viszont se az idő, se az állapotom nem úgy festett, hogy ez sikerülni fog. Nem baj lesz, ami lesz. Mikor megérkeztünk elégé borongós volt az idő, csak álltunk és vártunk. Mikor elkezdtük össze rakni a bicajokat, akkor kezdett el szakadni az eső. Sebaj, én mentem pár bemelegítő kört az esőben, ami kimondottan jól esett.

Közeledett a rajt idő, gyorsan spuriztam is beállni a sorba, de hiába… valahogy csak hátra kerültem. Láttam a többiek is sorakoztak be szépen, akkor hamarosan indulunk. És elhangzott a rajtszó, elindultunk. Az elejét kimondottan élveztem, nem sokat kellett tekerni,mert gurultunk lefelé… :D De ez csak a beetetés volt, kezdőtött a felfele. Nem is lett volna ezzel semmi gond, de teljesen el volt ázva a pálya, tiszta sár volt minden. Amit nem szeretek,mert ilyenkor borulok, hát úgy is lett… :D Sebaj, felpattantam, és mentem tovább. Elég érdekes egy szakasz volt az. Állt ott egy csávóka, és felsorolt 2 választási lehetőséget: 1. leszállsz és áttolod 2. lendületből átmész rajta. Hát én a 2-es pontot választottam, ezzel a lendülettel mentem is tovább, és továbbra is csak sár és sár volt mindenhol.

Ezután ahogy bentebb és fentebb értünk az erdőbe sokkal jobb lett a pálya, csak épp már a bicajom nem bírta a kiképzést. Isteni szerencsémre, Laciék pont megálltak lesarazni a bicajukat, így az enyémet is megcsinálta, aminek nagyon örültem. Köszi Laci!! Miután jó lett, haladtam tovább. Lacival tartottam egy darabig, mert utolért, de csak a lefeléig. Mivel a lefelével vannak még gondjaim, főleg a vizes sziklákról van szó. Haladtam tovább a kis tempómmal, de kb 3 km után a bicajom megint beadta az unalmast, na akkor ott már elment minden kedvem, már mindenhogy feladtam... De tudtam leszállni nincs értelme, csak mentem tovább, mert végülis nem azért mentem, hogy ne teljesítsem a pályát.

Innentől kezdve nem igazán érdekelt az eredmény. És elérkeztünk a forráshoz, voltak sokan akik ott megálltak felfrissülni, én mentem tovább, hogy minél hamarabb túl legyek a versenyen. Egész türhető volt már a pálya,mert közbe kisütött a nap és nagyon meleg lett,aminek én örültem is. Elérkezdtem a második frissitő ponthoz, na ott gyorsan ittam egy pohár vizet és mentem tovább. Ezután volt egy kis beton, ami jó volt, mert a sár kicsit lement a kerekekről, de el is érkeztünk a legelőre. Amit nagyon szeretek,mert ott mindig szép a látvány. :D Elég hosszú volt az a szakasz, amit mondjuk nem is bántam, viszont volt egy rész, amit a szervezők szerintem elrontottak... Rosszul volt jelezve a szakasz további útja, megálltam szétnéztem, és láttam a messzibe egy pirost mezt, nem tudom ki volt az, de követtem, és jól tettem, mert az volt a helyes út. Na itt történt még egy lánc leesés, ami nem a legjobban esett le,mert beragadt a lánc, na akkor már úgy tényleg elegem volt mindenől..
Viszont sokan nem voltak ilyen szerncsések, ők elmentek a rossz irányba... Kb az volt a fele a pályának, de ők már akkor megtették a rövidtávott km-be… Viszont véget ért a jó világ, újra jöttek az emelkedők! Sebaj neki vágunk, de hiába... Le kellett szállni, mert kikapartak a kerekek, és elég sok ilyen szakasz volt.  Vettem egy mély levegőt s mentem tovább, már-már közel volt a cél. Bejutottunk az erdőbe. ahol a fák között kellett kacskárni, viszont volt egy kanyar, amibe ismét estem egy nagyot.. Na az volt, tényleg az utolsó csepp... Aztán nem sokkal később hallok egy hangott, hajrá Kitti már nem sok van hátra. Néztem én minden fele, de senkit nem láttam, aztán felkanyarodtam a kövesútra, és ott volt Gabi... :D Annyira megörültem, mert tudtam, hogy akkor már tényleg nem sok van hátra, de ez szerintem nem látszott az arcomon. Már erőm se volt tekerni, de nem akartam a cél előtt leszállni, és haladtam kínszenvedve tovább. És megtekintettem a célt, és a csapatot,akik szurkoltak, az adott még egy kis erőt arra, hogy ne szálljak le, és toljam be a bringát a célba. Mikor áthaladtam a célon, el se hittem, hogy vége! Végre! Ezek után vártunk még azokra, akik még nem érkeztekbe, én meg dúltam-fúltam közbe és azon gondolkoztam, hogy többet nem jövök versenyre. Időközben beérkezett minden csapattag, elmentünk az autókhoz és beraktuk a bringákat, és elmentünk enni. Akkor jött Ildi hogy 2. helyezést értem el, nem akartam elhinni!!! Ilyen eredménnyel, ennyi kínlódással, én második? Elmentem megnézni, és tényleg a felnőtt nők kategoriába a 2. helyezést értem el. Jött az eredmény hirdetés… és tényleg felálltam a dobogó 2ik fokára, az adott egy kis löketet és motivációt. Így továbbra is megyek versenyekre, bár számomra, akkor is ez volt a legrosszabb versenyem, remélem jövőre jobb lesz. :D 

Jah, és gratulálok Hrenkó Norbinak, aki kipróbálta magát most montiban, és a dobogón végezte!

- kitti-