NeonBagázs: Kinek hogy

Elérkezett az év első versenye számunkra, Nagyvárad felé vettük az irányt. A csapat java része elindult a versenyen, akik nem tudtak jönni igazoltan hiányoztak.

Kora reggel már izgatottan vártuk, hogy elinduljunk a verseny helyszínére. Megkapta mindegyik autó a kis csapat logót, így aztán mindenki büszkén fel is „pattintotta” a járgányra.

Út közben egy kis nosztalgiázás, milyen volt tavaly, vajon most milyen lesz. Mondani sem kell az egészséges izgalom mindenkiben benne volt, de elsődleges cél számunkra, hogy élvezzük a versenyt és mindenki épségben beérjen a célba, ahol sajtósunk Angi célfotóval, frissítővel vár majd mindenkit. Megérkeztünk, regisztráltunk és megindult a készülődés. Öltözés, biciklik beállítása stb. (nekünk a melegítés nem nagy dolog, majd a pályán bemelegszünk) Az idő egész jó volt, sőt már néha túl jó. Ha jól emlékszem olyan 25 fokig csúszott a hőmérséklet jó kis pofa-hát-oldal-fel-le széllel kísérve (óóó de csudijóvolt).

Itt most belekezdhetnék technikai elemzésbe, hogy milyen volt a pálya milyen volt a bicó, milyen nyomáson volt érdemes menni, hogy éreztem magam, milyen pulzustartományban szerettem volna mozogni, de mivel baromira nem értek hozzá nem teszem. Ellenben amit el tudok mesélni a versenyről….naggggggyon hosszú és még a tripladuplabetétes nadrágban is fájna a popim az tuti. Olyan 35-40 km-ig király, suhanunk, mászunk, aztán megint mászunk, kanyarok (fotósoknak pózolgatás) J technikás lefelék, pimasz emelkedők. Ja és egy azaz EGY frissítőpont. Ami valljuk be ilyen távon igencsak kevésnek bizonyult, mivel a verseny utáni pletyóból kiderült, hogy csapattagjaink nagy része a pihenőpont után elég hamar elfogyasztotta a kulacs vizét, és nem maradt más, mint a szél és a nap és a szép magyar nyelv adta lehetőségek tárháza, amivel ki tudtuk fejezni mennyire élvezzük ezt a versenyt és a szelet.

Szerencsére mindenki épségben célba ért, megkaptuk a kis érmünket, a csapat nagy része kidőlt…valljuk be nincs rá jobb szól. A szél kivette az összes energiáját az embernek. Azért na, az elég kemény mikor a szél a biciklivel együtt arrébb rak.

Laci véleménye a versenyről: Ló*asz esti fénnyel! (tegyük hozzá Laci nem igazán ismerte az alvás fogalmát a verseny előtti napokban, hetekben… )

Béci végre tudta élvezni a versenyt, ahogy ő fogalmazott: „Első legörcsölés mentes, élvezetes maratonom.” Ő tavaly sokat bajlódott a görcsökkel és örült, hogy most ott ahol tavaly tolta most vidáman feltekert. Ja és letette a cigit (ismét) hipp-hipp hurrá

A szervezésről pár mondatban:

Pálya jelölés 5 csillagból 3 (mivel eltévedtem) Mondjuk ezzel még nem is lett volna gond, ha a pálya bíró aki jött velem szembe kocsival mondjuk intett volna hogy „hülye gyerek fordulj vissza”. No mindegy nekem így is kevés volt ez a 49km, csináltam belőle 54-et. Néhány helyen lehetett volna több felkiáltójel, vagy értelmezhetőbb jelölés, mivel nem én voltam az egyetlen aki rossz útra tévedt J

Plusz ami hiányzott: jó lett volna, ha legalább angolul beszélnek a speakerek mivel sajnos a román nyelvet nem sikerült még elsajátítani (bár volt belünk Róbert aki azért keni a román nyelvet is és így szerencsénk volt).

De amúgy összességében jó volt, rendben volt.

Ami beárnyékolta a versenyt az az volt, hogy sajnos egy sporttársunk életét vesztette a verseny során. Akármennyire szerettünk volna magunkat függetleníteni tőle, sajnos rányomta a bélyegét a hangulatra.

Itt ragadom meg a pillanatot és kérek mindenkit, hogy a versenyek során ésszel menjünk, mindenkit várunk a célban és izgulunk egymásért.