Sziasztok!

Szeretném megosztani veletek a hétvégi, országútis, élményeimet, melyet párommal, Takács Ildikóval, éltem át. Nos, kezdjük azzal, hogy életemben először tekertem ilyen jellegű kerékpárral ilyen távolságot. (56+18km) Mondhatom, nagyon adta az élmény.  :) 

Először is kimentünk a Nyíregyháza mellett található Nyírturára, amolyan bemelegítés gyanánt. Lőttünk is egy pár fotót a párommal egymásról és a bringákról.

(mint két óvodás, akik most kaptak életükben először kindertojást) :) Szinte suhantunk az aszfalton, és fülig ért a szánk. Hozzáteszem, hogy egy-egy felsőkategóriás bringával tudtunk menni. (Dema Corsa Elit és Dema Corsa 9.0 Force)

Aztán jött a hosszabb táv, mely Nyíregyháza-Kótaj-Ibrány-Buj-Nyíregyháza vonalon történt. Itt csatlakozott hozzánk egy rutinos kerékpáros versenyző, Gaál Izabella, aki szerényen megkérdezte az elején, hogy milyen tempóban menjünk. Itt már éreztem, hogy neki max. egy regeneráló tekerés lesz velünk szemben, akiknek egyértelműen élménytekerésre sikeredett. :) Élveztük minden kilóméterét, a csajok sokat beszélgettek, igyekeztünk tartani Iza tempóját, sőt, néha Ildi tempóját, Iza meg is jegyezte, hogy „nézd már, Ildi nem bír magával”. :) Kótaj és Ibrány között járhattunk, mikor elkapott a hév, és egy rossz pillanatban lesodródtam az úttestről, amikor is igazából annyira megijedtem, hogy majd besz*rtam, ám az őrangyalaim kőkeményen megdolgoztak azért, hogy ne törjem össze magam, és mint Sagan vagy Cancellara, visszahoztam a gépet terepről aszfaltra. 

Buj környékén járhattunk, ahol muszáj volt megállni egy kisboltnál, mert elfogyott a vizünk, illetve kellett egy kevés csoki is, hogy legyen enerdzsi. Bementünk Izával a boltba, ahol szomorúan láttuk, hogy nincs egy deka hűtött ital sem, de annyira, hogy még sör sem. Abszolút gáz… A csokoládék is meg voltak olvadva, mondtuk is egymásnak, jobban jártunk volna egy benzinkúttal. Ám nem szegte kedvünk semmi, elindultunk az első útszéli köztéri kútig, ami nemsokára következett is. Hallelúja, kiáltottunk fel, aztán megláttam, hogy nincs rajta a kis kar, amivel meg lehetne nyitni. Itt csalódtunk még egyet, mivel csak a harmadik kút működött. Szánalmas kis település ez a Buj, ahol még a vizet is sajnálják az embertől… Nah mindegy, a lényeg, hogy volt már vizünk is. Megtankolva felpattantunk a csúcsgépekre (Dema Corsa Elit és Dema Corsa 9.0 Force). 

Elindultunk hát hazafelé, ám akkor már a nyereg igencsak törte a sejhajunkat, szinte lehetetlen volt komfortosan ülni a bringákon. Ám az élmény kárpótolt mindenért. Megérkeztünk Nyíregyházára. Imádtuk az egészet, Iza felajánlotta, hogy máskor is menjünk. Jó kis kiegészítése lesz ez a  montis felkészüléseknek, tekeréseknek, versenyeknek. Teljesen más kategória, mint a monti, teljesen más izomcsoportokat dolgoztat, állóképesség növelésére abszolút tökéletes tevékenység.

A lényeg az egész szombati tekerésből, nekünk is kell ilyen bicikli! :)

-Béci-