Úgy indult a
nap, hogy már gyomor ideggel keltem. Ebbe saját magam kergettem bele előzőleg
azzal, hogy eldöntöttem, az első háromba szeretnék benne lenni. Viszont se az
idő, se az állapotom nem úgy festett, hogy ez sikerülni fog. Nem baj lesz, ami
lesz. Mikor megérkeztünk elégé borongós volt az idő, csak álltunk és vártunk. Mikor
elkezdtük össze rakni a bicajokat, akkor kezdett el szakadni az eső. Sebaj, én
mentem pár bemelegítő kört az esőben, ami kimondottan jól esett.
Közeledett a
rajt idő, gyorsan spuriztam is beállni a sorba, de hiába… valahogy csak hátra
kerültem. Láttam a többiek is sorakoztak be szépen, akkor hamarosan indulunk.
És elhangzott a rajtszó, elindultunk. Az elejét kimondottan élveztem, nem sokat
kellett tekerni,mert gurultunk lefelé… :D De ez csak a beetetés volt, kezdőtött
a felfele. Nem is lett volna ezzel semmi gond, de teljesen el volt ázva a
pálya, tiszta sár volt minden. Amit nem szeretek,mert ilyenkor borulok, hát úgy
is lett… :D Sebaj, felpattantam, és mentem tovább. Elég érdekes egy szakasz
volt az. Állt ott egy csávóka, és felsorolt 2 választási lehetőséget: 1.
leszállsz és áttolod 2. lendületből átmész rajta. Hát én a 2-es pontot
választottam, ezzel a lendülettel mentem is tovább, és továbbra is csak sár és
sár volt mindenhol.
Ezután ahogy
bentebb és fentebb értünk az erdőbe sokkal jobb lett a pálya, csak épp már a
bicajom nem bírta a kiképzést. Isteni szerencsémre, Laciék pont megálltak lesarazni
a bicajukat, így az enyémet is megcsinálta, aminek nagyon örültem. Köszi Laci!!
Miután jó lett, haladtam tovább. Lacival tartottam egy darabig, mert utolért,
de csak a lefeléig. Mivel a lefelével vannak még gondjaim, főleg a vizes
sziklákról van szó. Haladtam tovább a kis tempómmal, de kb 3 km után a bicajom
megint beadta az unalmast, na akkor ott már elment minden kedvem, már
mindenhogy feladtam... De tudtam leszállni nincs értelme, csak mentem tovább,
mert végülis nem azért mentem, hogy ne teljesítsem a pályát.
Innentől kezdve
nem igazán érdekelt az eredmény. És elérkeztünk a forráshoz, voltak sokan akik
ott megálltak felfrissülni, én mentem tovább, hogy minél hamarabb túl legyek a
versenyen. Egész türhető volt már a pálya,mert közbe kisütött a nap és nagyon
meleg lett,aminek én örültem is. Elérkezdtem a második frissitő ponthoz, na ott
gyorsan ittam egy pohár vizet és mentem tovább. Ezután volt egy kis beton, ami
jó volt, mert a sár kicsit lement a kerekekről, de el is érkeztünk a legelőre.
Amit nagyon szeretek,mert ott mindig szép a látvány. :D Elég hosszú volt az a
szakasz, amit mondjuk nem is bántam, viszont volt egy rész, amit a szervezők szerintem
elrontottak... Rosszul volt jelezve a szakasz további útja, megálltam
szétnéztem, és láttam a messzibe egy pirost mezt, nem tudom ki volt az, de
követtem, és jól tettem, mert az volt a helyes út. Na itt történt még egy lánc
leesés, ami nem a legjobban esett le,mert beragadt a lánc, na akkor már úgy
tényleg elegem volt mindenől..
Viszont sokan nem voltak ilyen szerncsések, ők elmentek a rossz irányba... Kb az volt a fele a pályának, de ők már akkor megtették a rövidtávott km-be… Viszont véget ért a jó világ, újra jöttek az emelkedők! Sebaj neki vágunk, de hiába... Le kellett szállni, mert kikapartak a kerekek, és elég sok ilyen szakasz volt. Vettem egy mély levegőt s mentem tovább, már-már közel volt a cél. Bejutottunk az erdőbe. ahol a fák között kellett kacskárni, viszont volt egy kanyar, amibe ismét estem egy nagyot.. Na az volt, tényleg az utolsó csepp... Aztán nem sokkal később hallok egy hangott, hajrá Kitti már nem sok van hátra. Néztem én minden fele, de senkit nem láttam, aztán felkanyarodtam a kövesútra, és ott volt Gabi... :D Annyira megörültem, mert tudtam, hogy akkor már tényleg nem sok van hátra, de ez szerintem nem látszott az arcomon. Már erőm se volt tekerni, de nem akartam a cél előtt leszállni, és haladtam kínszenvedve tovább. És megtekintettem a célt, és a csapatot,akik szurkoltak, az adott még egy kis erőt arra, hogy ne szálljak le, és toljam be a bringát a célba. Mikor áthaladtam a célon, el se hittem, hogy vége! Végre! Ezek után vártunk még azokra, akik még nem érkeztekbe, én meg dúltam-fúltam közbe és azon gondolkoztam, hogy többet nem jövök versenyre. Időközben beérkezett minden csapattag, elmentünk az autókhoz és beraktuk a bringákat, és elmentünk enni. Akkor jött Ildi hogy 2. helyezést értem el, nem akartam elhinni!!! Ilyen eredménnyel, ennyi kínlódással, én második? Elmentem megnézni, és tényleg a felnőtt nők kategoriába a 2. helyezést értem el. Jött az eredmény hirdetés… és tényleg felálltam a dobogó 2ik fokára, az adott egy kis löketet és motivációt. Így továbbra is megyek versenyekre, bár számomra, akkor is ez volt a legrosszabb versenyem, remélem jövőre jobb lesz. :D
Viszont sokan nem voltak ilyen szerncsések, ők elmentek a rossz irányba... Kb az volt a fele a pályának, de ők már akkor megtették a rövidtávott km-be… Viszont véget ért a jó világ, újra jöttek az emelkedők! Sebaj neki vágunk, de hiába... Le kellett szállni, mert kikapartak a kerekek, és elég sok ilyen szakasz volt. Vettem egy mély levegőt s mentem tovább, már-már közel volt a cél. Bejutottunk az erdőbe. ahol a fák között kellett kacskárni, viszont volt egy kanyar, amibe ismét estem egy nagyot.. Na az volt, tényleg az utolsó csepp... Aztán nem sokkal később hallok egy hangott, hajrá Kitti már nem sok van hátra. Néztem én minden fele, de senkit nem láttam, aztán felkanyarodtam a kövesútra, és ott volt Gabi... :D Annyira megörültem, mert tudtam, hogy akkor már tényleg nem sok van hátra, de ez szerintem nem látszott az arcomon. Már erőm se volt tekerni, de nem akartam a cél előtt leszállni, és haladtam kínszenvedve tovább. És megtekintettem a célt, és a csapatot,akik szurkoltak, az adott még egy kis erőt arra, hogy ne szálljak le, és toljam be a bringát a célba. Mikor áthaladtam a célon, el se hittem, hogy vége! Végre! Ezek után vártunk még azokra, akik még nem érkeztekbe, én meg dúltam-fúltam közbe és azon gondolkoztam, hogy többet nem jövök versenyre. Időközben beérkezett minden csapattag, elmentünk az autókhoz és beraktuk a bringákat, és elmentünk enni. Akkor jött Ildi hogy 2. helyezést értem el, nem akartam elhinni!!! Ilyen eredménnyel, ennyi kínlódással, én második? Elmentem megnézni, és tényleg a felnőtt nők kategoriába a 2. helyezést értem el. Jött az eredmény hirdetés… és tényleg felálltam a dobogó 2ik fokára, az adott egy kis löketet és motivációt. Így továbbra is megyek versenyekre, bár számomra, akkor is ez volt a legrosszabb versenyem, remélem jövőre jobb lesz. :D
Jah, és gratulálok Hrenkó Norbinak, aki kipróbálta magát most montiban, és a dobogón végezte!
- kitti-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése