Ebben az évben is elindultunk sok versenyen, éltünk meg szomorú és vidám pillanatokat egyaránt. Voltak versenyek amik után sokan elgondolkodtunk, hogy érdemes-e hajtani a másodpercekért, a helyezésekért stb. Voltak versenyek ahol izgulunk azért, hogy mindannyian épségben beérjünk a célba. Voltak olyan maratonok is ahol egymást segítettük át a holtpontokon, egymást biztatva mentünk végig kilométereket. Visszagondolva minden verseny szép, emlékezetes és örömmel tölti el az embert, hogy "igen ezt is megcsináltam".
Azonban voltak versenyek most sorozatban, ahol mindig történt valami tragédia. Nem ismerjük azokat akikkel történtek az esetek, viszont biciklis társak, egy a hobbink, a szenvedélyünk. Mélyen megráz mindenkit, ha egy társsal baj történik. Mi ezért is gondoltuk úgy, hogy a Duna maraton nem egy verseny lesz, nem hajtunk a jobb helyezésért, nem versenyzünk senkivel.
Egy picit - ha még ezzel nem is sokat segítünk - együtt érzünk azokkal akikkel ebben a gyönyörű mégis nehéz sportban balesetet szenvedtek.
Ezért is írtuk, hogy "ezt így is lehet". Figyeljünk egymásra, figyeljünk magunkra! Hisz az életből csak egy van, ezt az egyet pedig mindenki védje és tisztelje!
Szóval kedves biciklis társak: Lehet ezt így is!
ui: Minden társunknak jobbulást, gyors gyógyulást és sok szép túrát, versenyt kívánok!
Üdv: a bagázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése