NeonBagázs: Disznó-kör terepfutó verseny

Elérkezett a nap amikor én is (Ildi) futó cipőre váltottam és fejembe vettem, hogy kipróbálom magam terepfutó versenyen. Eleve egy felkészülésnek szántam, megnézni milyen is terepen, hegymenetben, sárban futni, mivel október végén Spartan superre megyek. :)

Gondolkodtam sokat, hogy ha esik tuti nem indulok, dehát utána jött a szikra, hogy spartanon is ha esik ha fúj menni kell. Azért titkon reménykedtem, hogy szép időnk lesz. Egyik sporttársunk Erős Béla a versenyt megelőző nap felajánlotta saját nevezését sérülés miatt - jobbulást kívánok itt is neki - így nem volt kérdés menni kell!

Eljött a szombat verőfényes napsütés reggel, kicsit csípős hideggel párosulva. Ezaz!!! Cseppet sem izgultam, inkább kíváncsi voltam milyen is lesz az egész. Reggel el is indultunk párommal Bécivel - ő volt az edzőm, taktikánk az volt, hogy ha fél órán belül +-5 perc nem érek be otthagy és mehetek haza gyalog. Szóval volt insiráció - Köszi Szivem! :) - így még inkább vártam már a rajt pillanatát.

Nevezés megtörtént kaptunk fincsi bort. Volt még idő a rajtig, így egy kicsit szétnéztünk a szőlő birtokon. Gyönyörű hely, nem is gondolná az ember, hogy egy kis eldugott helynek nézett borászat milyen csodálatos tud lenni.

Felmentünk egy kilátóhoz onnan szemléltük meg a tájat, lestem merre mehet majd a pálya...amerre néztem csak emelkedő volt jeee. :) Itt azok sem unatkoztak, akik nem indultak egyik távon sem, hiszen volt merre sétálni, mindenhonnan csodálatos volt a kilátás.

Ha van rá mód és lehetőségetek látogassatok el ide. Disznókő szőlőbirtok a Tarcali leágazásnál a Sárga Borháznál!

Lassan eljött a rajt pillanata. Külön indították a 20-10km-es versenyzőket. Néztünk egy nagyot Bécivel mikor láttuk, hogy a kis fiatal gyerekek milyen sprintet vágtak az elején. Mondtuk is biztos elfáradnak majd pár km után, hajtja a vérük. Nem így lett. Béci mondta, hogy a kicsit olyan hamar ledarálták ezeket a távokat...felnőtteket megszégyenítő módon. Na de fiatalok, ők még bírják. :)

Jött a mi rajtunk. Előtte kicsit melegítettem...na nem vittem túlzásba, mert közben megérkeztek ismerősök is és inkább a szánkat melegítettük, hiszen ők nagy spartanosok, így szedtem az infókat mire is számítsak majd. (nem nyugtattak meg) :)

Szóval jött a rajt. Én középmezőny környékére szépen beálltam, nem volt célom elrajtolni az élmezőnnyel mivel lövésem sem volt mire számítsak. Már az elején elég szép tempót elkezdtek diktálni a fiatalok, de én hagytam őket, mentem a kis saját tempómmal.

Azért örültem neki, hogy tudtam előzgetni, és éreztem, hogy van szufla még bennem. Jött az első emelkedő a szőlőtőkék között. 150m szintet írtak az 5,2km-re. Na ezt az elején le is tudtuk. Nehéz volt, kb arra tudtam gondolni, olyan mint bringázásnál azok az emelkedők amikor már le kell szállni...itt annyi volt az előny, hogy nem kellett bringát cipelni magammal. :) Sokáig szenvedtük magunkat felfelé, de a látvány ami a domb tetőn fogadott...ha tehettem volna megálltam volna lőni pár képet, de nem volt nálam telefon. :) Így haladtam szépen tovább. Mikor már lankásabb rész jött futottam tovább. Élvezetes kis terep volt a szőlőtőkék között. Ilyen gyorsan még nem telt el fél óra :) Annyit bámészkodtam, hogy néha azt is elfelejtettem, hogy tudok. Főleg ezt akkor vettem észre mikor csukott szájjal tudtam futni :) (ez nekem sose megy - Béci büszke lett volna rám - :) ) Bár a tempóm sem volt valami veszett. :) Jött az első lefelé, figyelmeztettek is minket, hogy óvatosan mert csúszik. Hát igen..a sár miatt eléggé figyelni kellett merre lépek. Aztán egy jobb kanyar éééés bokáig süppedtem a sárba..szuper..az új cipellőm olyan saras lett, hogy a célig sem bírtam kiverni belőle a rá rakódott súlyt. Nembaj kell egy kis nehezítés. :)

Mikor már meg láttam Molnár Tibort kedves fotós barátunkat, tudtam nem sok van hátra...mondta is h kb 100 méter. Jött is egy bal kanyar és megláttam a célt. Persze lefelé...itt sem volt egyszerű. Béci már várt a célban boldogan mondta, hogy a +-5 percben benne vagyok. :)