NeonBagázs: Spartan Race Super - Feszegesd a határaidat!

Mindig kellenek célok, kellenek akadályok amelyeket le lehet küzdeni, hisz utána a tudat és az érzés, hogy "igen megcsináltam" felbecsülhetetlen.

Sok ismerősöm (Piszkos12) belekóstolt már a Spartan érzésbe, mindig csodáltam őket milyen ügyesek, milyen kitartóak. Jött egy lehetőség Tokajba jön a Spartan race...egyből felcsillant a szemem, hogy milyen jó lenne kipróbálni. Kedves ismerősöm Hajni fel is ajánlotta segítségét, "ha mi szenvedünk te is" alapon. Így utólag is hatalmas köszönet, hogy segítettél nekem és átélhettem ezt.

Spartan Race™

A világ legjobb akadályverseny sorozata!

A Spartan Race az Egyesült Államokbeli Vermont filmvászonra illő hegyei között született meg. Azért hozták létre, hogy az akadályversenyzés izgalmát hozza mind a nézők, mind a versenyzők számára. Elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2014-ben 130 eseményével hat kontinens 15 országában a Spartan Race az emberek nagy részének elérhetővé vált!

A Spartan Race egy nagy kaland, amelyet mindenki meg tud csinálni, és mindenkinek ki kellene próbálnia! A pályákat – 5km+ (Sprint), 13km+ (Super) és 20km+ (Beast) távokkal -, sárral, vízzel és jellegzetes akadályaival azért hoztuk létre, hogy felfedezhesd a Benned rejlő Spártait! Bármilyen edzettségi szinten is vagy, élvezni fogod a Spartan Race versenyeit, és a megelégedettség érzése lesz urrá rajtad, amikor beérsz a célba!

A Spartan Race a gyerekeknek és fiataloknak is lehetőséget biztosít, hogy kipróbálják magukat! Hiszünk abban, hogy a testmozgásba és kalandba az egész családot be kell vonni. Gyere el, és nézd meg, ahogy gyermeked fut, ugrik és mászik, ahogy minden tőle telhetőt megtesz a saját Spartan Junior Race versenyén!

Nem vagy biztos abban, hogy készen állsz a Spartan Race-re? Ne aggódj, mi minden segítséget megadunk a felkészüléshez: irányított napi tréning program, étkezési tanácsok, mely segít a megfelelő táplálkozás elsajátításában és ingyenes edzések mindenhol, ahol Spartan Race versenyt rendezünk. A Spartan Race nemcsak a világ legjobb akadályversenye, akár meg is változtathatja életmódodat!

Ha már kipróbáltad az ösvényfutást, sárfutást, bármilyen más akadály-, vagy egyéb kalandversenyt, itt az ideje, hogy kipróbáld a Spartan Race-t is! A többi akadályversennyel ellentétben, mi mindenkinek nyújtunk valami pluszt. Jelentkezz, szedd össze a felszerelésed, és találd ki, miért mondjuk azt, hogy …

Tudni fogod a célvonalon!

A nagy napra már jóval korábban elkezdtem készülni, nemcsak testben lélekben is, hiszen sokszor az agy mond csődöt az ilyen versenyeken nem a test. Sokat futottam, edzettem, készítettem magam az akadályokra.

Eljött a nagy nap. Egész héten ömlött az eső. Szuper. A verseny előtti héten Bécivel bejártuk a pálya elejét akkor még járható és futható is volt. Na erre most már előre tudtam nem lesz lehetőség. Szóval szakadó eső, köd, igazi spártai pálya.

A rajtunk 9-kor volt, Márti és Feri volt az idegenvezetőm, akiknek itt is köszönöm, hogy segítettek és nem hagytak ott sehol. :)

Tokaj Fesztiválkatlan volt a rajt és cél központja. 9:00 füstfelhő, visszaszámlálás és indulás!!! A hangulat hatalmas, adrenalin totál a felső fokon. Már a rajt területen megvolt az első akadály, gumikon való áthaladás, aztán iránt a Bodrog part, néztem is miért erre jövünk. Persze egyből egy alagút ami tök sötét, vizes, sáros. Na mondom ennyit arról, hogy próbálok minél tovább száraz cipővel menni. :) Az alagútból kiérve egy létraszerű akadályon fel aztán hopp befutottunk a belvárosba ahol hamar egy fallal találtuk szembe magunkat. Ezen Feri segítségével hipp-hopp túl voltunk, mehetünk tovább. Már a balos kanyar után mondtam Mártiéknak basszus jön a hegy :) de előtte a memória feladat C8AJHF (C&A Józsi HáziFeladat) megvan mehetünk!

Ezután egyből belelöktek minket a dagonyába, majdnem négykézláb csúszkálva másztunk fel a hegyen, ez a rész múlt héten még csont száraz volt. Most sártenger, futni itt lehetetlen volt nekünk hiszen mindenki arra koncentrált, hogy seggre ne essen :) A sártengerből kiérve jött egy kis hálós akadály (leszakadt a teteje) így ez gyorsan megvolt, és mehettünk balra el. Itt végre futhattunk kicsit…igen kicsit, mert ismét csak sár, ami először bokáig, aztán vádliig ért. Cél a cipő megtartása volt. :)

A csúszkálást a szőlő tőkék között egy akadály állította meg: Balance, élére állított deszkák, vissza nem léphetsz. Mondtam Mártiéknak menjetek előre megnézem hogy csináljátok. Menjek a szélére ott nem inog…persze…ha le lett volna rögzítve nem inogott volna :) Fel a bal láb aztán jobb, hopp hopp basszus basszus és hoppp vége! SIKERÜLT! :) Nagy öröm volt :) Mehetünk tovább. Itt ismét futhattunk kicsit ameddig el nem merültünk a sárban. Elég meredek felfelék következtek nagyrészt gallytól gallyig, sziklától a csipkebogyóig másztunk. Sose láttam még a Tokaj hegy ezen részét, mindenhol fenyő, komolyan mint egy zombie filmben, mindenki mászik, kúszik, csúszik, hörgések, huhh durva volt :)

Aztán a véget nem érő meredek egyszer csak véget ért. Felértünk a toronyhoz. Ivópont, de előtte egy fal. Feri ismét segít ez is megvan. Iszogatás, lihegés és mehetünk tovább lefelé, sárban, dagonyában persze. Nem kellett sokat menni, jöhet a farönk cipelés. Gondoltam megfogok egy könnyűt, találtam is egy kis vékony darabot de basszus megszívta magát vízzel így kb duplája volt a súly, mint gondoltam. Nembaj egy kört kibírok. Meg is volt, futhatunk tovább. Márti erőre kap így futottunk mi is utána. Nem futottunk sokat, de legalább az betonon történt :) Jöhet a monkey bar. Otthon próbálkoztam ezzel, de ugye nem vagyok egy nagy darab gyerek a kezem még annál is rövidebb. Pár fokig megy, az önkéntes csajszi nagyon szurkol, de nem vettem elég lendületet így hüpp leestem. Sebaj burpee..beállok Márti mellé és kezdődik. 5-10-15-20-25-30 megvan mehetünk. Pár méter és jött a tricepsz bár. Mondtam magamban szuper a karom még beállva de máris használjam megint. Felhuppantam, de olyan lassan haladtam inkább feladtam mert a burpeet hamarabb megcsináltam. Feri baromi ügyesen átment ezen az akadályon, mi Mártival kicsit sároztunk inkább :)

Haladhatunk tovább, a kezemet alig érzem és már a gyomrom is korog. Gyorsan kaja elő útközben is lehet enni, bár nem volt valami kényelmes így.

Jön a negatív fal. Itt is megvártam, hogy Márti hogy csinálja. Feri leguggol, Márti először Feri lábára majd a vállára lép, Feri feláll Márti áthuppan. Na ez így szuper. Valahogy így megcsináltam én is. Bár lefelé csúszva a falról szereztem egy szuper foltot, nembaj, nem kirándulni jöttem. Örömmel futkoshatunk, vagyis dagonyázhatunk tovább.

De nem sokáig, basszus megláttam a Krisztus szobrot..óóóóó…vödör cipelés. A kis kecses női vödröket megkaptuk, pakold tele sóderes, kavicsos izével. Azt hittel leszakad a karom. Irány fel a szoborhoz, aztán lépcsőn le. Sokan megálltak, hiszen a férfi vödör brutálisabb volt. Én is megszenvedtem vele, főleg mikor már a vállamat szinte egyáltalán nem éreztem. Nehéz volt. Mire leértünk arra volt csak erőm, hogy a vödröt ledobjam, és jött a zsibbadás, vagy én nem is tudom micsoda. auuuu fáj! Nembaj tovább kell menni mert nincs meleg. Ahogy elindultunk látom a feliratot „út a bányatóhoz” ó basszus. Ahogy közeledünk úgy hallani az üvöltéseket, rendesen félelmetes volt. A vizes akadály előtt azonban szikla cipelés egyik pontból a másikba, ott 5 burpee és vissza. Ez is megvan, bár a szikla sem volt épp lányos… Nembaj kemények vagyunk! :)

Tanácskozás mi legyen, öltözzünk, hiszen jön a víz. Én le is vettem két felsőt, azt bedobtam a táskámba. Mehetünk? Menjünk. Ahogy közelebb érünk egyre hangosabbak a kiáltások. Huhh ez biztos hideg lesz. Nem sokat gondolkodtunk. Hupp bele a vízbe, vigyázva a sziklákra, (bár én az egyikbe szuperül belerúgtam sípcsonttal). Táska az akadály oldalán, számolj, 1-2-3 merülés…azta k*484**/ égbe ez hideg. De megvan most pedig rohanás ki vízből, de persze itt is egy szikla. Nembaj nem merültem el ismét. A 4 vízfokos volt kb. a kinti levegő max 10 szóval kemény volt.

Sziklák jönnek, olyan igazi nagyok, felmászom rajtuk, a végén már olyan meredek a fal, hogy kötéllel kell felmásznod. Felhúzom magam, és fent megállok, megvárom Mártiékat. Addig gyorsan elő a száraz ruha átöltözöm. Itt kicsit többet pihentünk, hiszen a hideg víz nagyon kivette az energiáját az embernek. Előjöttek a görcsök is. Nem gond magnézium betolva. :) Mehetünk tovább. Sárdagonyázás, a kilátás gyönyörű, a szőlő is finom, sok energiát ad. Ismét felfelé menetelük, a sár egyre elviselhetetlenebb, mindenkiből sok erőt kivesz. A görcsök sem nagyon akarnak múlni. Újabb akadály: szögesdrót. Ez gyorsan megvolt, bár a táska néha nem akart velem jönni, de mindig volt segítség. A következő pár km-er ismét a sárral való küzdelem volt. Itt is lehetett volna futni ha nem ragad oda a lábam minden lépésnél a talajba. Szóval csak szépen lassan, ügyelve, hogy a bokám ne maradjon ott. Itatópont! Gyorsan pár pohár víz, és egy hatalmas fallal találtuk szembe magunkat. Mondták is, hogy ez a legnagyobb. Itt a lányoknak volt segítség is, így egész gyorsan át lehetett rajta menni. A leugrás kicsit fájt de nembaj, mindenem egyben.

Haladunk tovább, most már kezdem érezni, hogy fáradok, kicsit nyűgösebb is lettem, de nem is igazán testben hanem fejben. Semmi gond menni kell! Betonút…hmm ismerős…miaz hogy balra? Ó ne jön a sífelvonó és a homokzsák.

Itt ahogy felnéztem csak annyit láttam, hogy rengeteg ember a ködben sétál, miaz hogy sétál…vonszolja magát – itt is bejött ez a zombie film feeling :) Na de visszatérve zsákcipelés felfelé aztán vissza megspékelve három akadállyal, átmászni, átkúszni, átugrani. A zsák bazi nehéz, jól megszívta magát vízzel. Feri ránk adja a zsákot aztán nyomás. Haladunk lassan, sok embert látni akik ülnek, fekszenek, kicsit mintha megtörtek volna. De én nem adom fel megyek. A zsák egész jól helyezkedik a hátamon, és valószínű a fáradtság miatt már azt sem érzem, hogy nehéz. Jön az első akadály, zsákot átdobom, aztán bambulok kicsit, jön pár csajszi segítünk egymásnak, aztán hopp átugrok. Fordulópont, sokan popsin csúszva közelítik meg a következő akadályt, én óvatos léptekkel, ez is megvan, aztán a harmadik is amin átkúsztam. Itt Mártit megvártam együtt indultunk tovább. Annyira jól lépkedtünk, hogy egy jól irányzott seggest nyomtam :) Fájt de abban a pillanatban esküszöm jól esett feküdni. Aztán felálltam lassan, Márti segített a zsákon a hátamra helyezni és nyomás tovább. Nem volt a kedvencem ez a zsákos rész, nem is a meredekség inkább maga a táv hossza nyomta meg a dolgot. Ferit megvártuk szegénynek durva nehéz zsák jutott. Hopp menjünk innen már biztos nincs messze, az előző itató pontnál azt mondták 5km. Aha – sose higgyetek el ilyet a pályán senkinek! :)

Hatalmas háló jön, kifeszítve, kis sorban állás,felmászok a tetejére, nem gond, ez gyorsan megy. Segítettünk kifeszíteni a többieknek, hogy könnyebben át tudjanak jönni. Mehetünk tovább, gyanús csilingelő hangokat hallani…nekem ez még nem mond semmit, de Márti már mondja burpee zóna…fasza kötélmászás.

A kötés sáros, csúszós, de azt mondják szuper mert nincs víz, és a kötés is rövid. Felkapaszkodok, de azzal a mozdulattal a kezemből kijött minden erő. Hagyjuk…irány a burpeezni. 10-esével szépen lassan, de becsülettel! Ez is megvan! Haladunk tovább már mindenkinek kivan mindene a sárral és a soha véget nem érő pályával.

Kicsit futunk aztán jöhet a memória teszt. C8AJHF, szuper tökéletes haladhatunk tovább. Már hallani a katlanból jövő zenét, hatalmas öröm, hogy lassan a célba érkezhetünk. De ácsi, előtte dárdadobás. Na ez vicces volt. Egy srác próbálta nekem mondani, hogyan is kellene csinálni, mondom szuper ez nem lehet nagy dolog…aha úgy tarkód nyomtam magam a dárdával, hogy még most is szédülök :) Semmi gond nyomás burpeezni. itt szépen számolgattak a segítők, pedig már látszott mindenkin a fáradtság. Na itt jött el a pillanat amikor már sírni tudtam volna annyira be akartam érni a célba. De a kötelező 30 büntit lenyomtam akkor is. Dárda után mehettünk a Hercules Hoisthoz, amire azt mondták könnyű csak felhúzod és nyomás tovább. Ja persze, mikor annyit láttam, hogy Mártit szinte visszarántja a zsák. Na itt Márti olyan technikát alkalmazott, hogy csak nocsak :) A kötelet a lába közé tekerte, a felsőmmel ráfogott a kötélre aztán adjad neki :) Feri és én is rásegítettünk, hogy a kötél ne rántsa vissza és jupppi sikerült nagy küzdés árán. Jöhettem én. Felugrottam a kötélre meg se mozdult. Jó akkor húzom. A felsővel megfogtam a kötelet és elkezdtem hátrálni. Itt Feri szintén segített, hogy a kötél ne rántson vissza, Márti is rám fogott, hogy ne dőljek előre, aztán a susnyásig húztam a kötelet. Sikerült :)

Már szinte éreztük, hogy a cél közel van. Egy utolsó résznél ahol kötéllel kellett leereszkedni volt egy kis torlódás, de nem volt vészes, inkább már türelmetlenek voltunk, szerettünk volna haladni, hiszem már 6 órája kint voltunk a pályán. Aztán megindult a sor sikerült leérni gyorsan, kiértünk az aszfalt részre ahol már hallottam „Ildiiiiiii” :)

Ott voltak a csapattársak Gabi, Tomi, Laci, Béci bentebb várt. Jött még a kombi monkey bár, na itt ezt kislányosan bevallom meg se próbáltam végre hajtani, egyből mentem a burpee zónába. Már annyira éreztem, hogy mindjárt vége, csak haladni akartam.

A végén még egy A alakú háló, hipp hopp átmentem rajta és jöhet a cél. Mártiékkal kézen fogva befutottunk, ezaz megvan, el sem hiszem aaaaaaaaaaa uuuuuuuu! Csodálatos érem, csoki, banán. Szuper ezt el sem hiszem megcsináltam!